Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
ba iparkodik kidobni, ha a paja nem esett a várba, akkor a gazda odamegy, a hol a paja fekszik, a földről felveszi, a lába fejére fekteti, s feldobja a lábával a levegőbe, a kezében levő bottal pedig esése pillanatában elüti, ha az ütés nem sikerült, ismétli, ezt nevezik pöcöknek. Ha elütötte a paját, a másik, - t.i. az előbbi fiú - ismét próbálja a várba dobni, ha ez újból nem sikerül, ekkor meg ennek csülfé a neve. Ekkor a gazda mind a paját, mind a botot, jobb kezébe veszi, s egy kézzel iparkodik feldobni, s el is ütni a paját, de ha nem tudta beledobni, akkor a gazda még egyszer üt neki ezen a módon. Ha a második ütésre a paját kiütötte, akkor a második fiú hajíthat egyszer, s ha még most sincs a várban a paja ekkor esett, attól a helytől a vár felé meglépi a távolságot, hogy hány lépésre esett az le a vártól. Akkor a gazda maga veszi fel a paját, s a a várba viszi, ismét üt kézből ugyanannak a fiúnak, kinek előbb ütött, ez ismét iparkodik a paját a várba dobni, ha nem sikerült, akkor a gazda felveszi s a vár szélén végével a vár szélére a földbe szúrja, vagy ha kemény a föld, leveri a paját, azután elüti, amennyire csak tudja, ekkor a botot azonnal elhajítja. Az eldobott botot s a paját a másik fiú, de nem a gazda, felveszi s beviszi a várba. Ekkor a gazda a várból hátrafelé lépkedve elkezd futni, s az ki a botot és a paját a várba vitte, kergeti s iparkodik elfogni. Akkor ő - de nem a gazda - sántikál, mit lotyagolásnak is hívnak. A lotyagolás kezdődik ott, a hol a játszótárs a gazdát elfogta, ha ezen az úton a sántikáló a lábát letette vona , akkor annyi ütést kap a bottal a talpára, a hányszor letette a lábát. Ennek a fiúnak a gazda még egyszer - úgy, mint legelőször tette - kiüt, amaz a paját iparkodik a várba dobni. Ha a dobás nem sikerült, akkor ismét üt a gazda mindaddig, míg csak amaz a paját a várba nem dobta. Ha a paja a várba esett, a gazda tovább üt a következő fiúnak. Mikor a gazda így kiütött, akkor amazok ünek neki ilyen módon. („Sokkal rövidebb e játék játszás alkalmával, mint így leírva.”) 3. A játékok köre Kiss Áron tudós kecskeméti gyűjtőtársainak jóvoltából a különféle szórakoztató, mozgásos ügyességi játékokra is kiterjed. Az alábbi, ma is igen kedvelt ritmikus játék a Lázár-féle tipologizálás szerint „Egyik játéka a másikkal - egyformán” meghatározás szerint dolgozható fel. Csípi csóka, varjú vágja, Holló kopácsolja. Ketten vagy hárman egymás kézfejét váltakozó rendben /jobb kézzel balkezet s balkézzel jobbkezet/ csípve megfogják s aztán így összefogott kezeiket ütemre föl - s lemozgatják, a fentebbi mondókát mondogatva. Végül egymás kezeit paskolják. Csípi csóka, csípi csóka Hová lett a róka? Varjú vágta, Kakas parancsolta.17 122
