Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)

Hagyomány és művészet

Visszatérve a bemutatandó anyaghoz, ezzel kapcsolatban előzetesen is meg kell jegyeznünk, hogy annak csoportosítása s így egyúttal az alábbi közlés során LÁZÁR KATALIN zene- és játékpedagógus, az MTA Zenetudományi Intézete Néprajzi csoportja játéktár-gondozójának a szisztémáját követtük,1 amely pedig KERENYI GYÖRGY immár 45 esztendeje napvilágot látott, kitűnő játékrendjén alapul.8 Lázár Katalin ugyan azt írja 1986-os összegzésében9 (s ennek erőteljes hatása látszik pl. a Somogy megyei népi játékokat közreadó új kötetben is10), hogy az általa alkotott 4 fő játéktípus tömbjéhez „kiegészítésképpen csatlakoznak... a kiolvasók, valamint a mon- dókák.”, ám mi - követve Kiss Áronék s mások ez ügyben jóval meggyőzőbb s a játszás menetéből is adódó logikai sort11 - a csoportos játékokhoz szükséges személyeket és a játékkezdést egyértelműen meghatározó kiszámolok közlését helyeztük lepelőr ébb.

1. Kiolvasók:

A gyerekek félkörbe állnak. Az egyik - minden hangsúlyos szótag kimondásakor valakit megérintve - mondja:

Elmentem én a szőlőbe,

Szőlőt csipegetni,

Utánam jött egy vén asszony,

Jól megveregetni,

Elbújtam én a nád közé,

Sípot csinálgatni.

Az én sípom csak azt fújja:

Dirr, durr, csapodár,

Ketten fogtunk egy békát,

Neked adom a farkát.12

A továbbiakban viszont így szóltak jó száz esztendővel ezelőtt, - de szólhatnának ma is:

Pad alatt, pad alatt Egy kis ház, abban lakik a barát, Süti-főzi a hurkát,

Kérek tőle, de nem ád,

Még azt mondja, pofon vág. Pofon ám a macskáját! Kapom néném baltáját, Ütöm agyon macskáját, Teszem a kosárba,

Viszem a vásárba,

120