Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Wicker Erika: Koporsók a csólyospálosi avarkori temetőben
64 sítésével függenek össze. Nem szükséges tehát egy középső kötél számára a sírfenéken kiásott ároknak tulajdonítani jelenlétüket, hiszen a kereszt- sávok száma legtöbbször amúgy is több egynél. /59/ Összefügghet viszont a jelenség azzal a koporsókészítési eljárással, mely még a közelmúltban is ismert volt. Eszerint: "... az asztaloscsinálta koporsónak régebben nem volt fából a feneke, két-három keresztfa volt a fenekén, amire hosz- szában nádat tettek..." /60/. Bár időben nagyon távoli, de feltétlenül figyelemreméltó és mindeddig a legjobban hasznosítható párhuzama avar sírjaink létrás kereteihez... A koporsókészítéshez felhasználható fafajták között a tölgy, a cser, a fekete fenyő, stb. jöhetnek szóba, de mindenképpen számolhatunk nyárfával is, mely bizonyos hozzáértéssel könnyen munkálható meg, s amelyből rövidesen semmi sem marad. /61/ A nyárfából készített koporsó tehát választ adhat arra, miért nem mutatható ki a csólyosi és egyéb környékbeli temetőben koporsófa maradványa. Ha most a vizsgált, és szerintünk egyértelműen koporsóra utaló nyomokat (koporsókapcsok, koporsót jelző földelszíneződések, csak koporsót megőrző "sírgödrök", az ezek és más sírok fenekén általánosan megfigyelhető lyukak, árkok, külső és létrás keretek, valamint a csak egy üreges belsejű láda meglétével magyarázható csont- és leletmozdulások) visszavetítjük a csólyosi temetőre, a következő eredményt kapjuk: A feltárt 233 avar sír közül mindössze 26-ban nem találtunk semmiféle koporsóra utaló nyomot. Ezek közül azonban:- hat, az ásatás első napjaiban feltárt sír fenekét egyáltalán nem néztük meg (egyébként is a markoló által túrt gödörben voltak) /62/;- nyolc gyermeksírt fekete földbe ástak /63/;- hat felnőttsír szintén sekély és legtöbbször sírfolt nélküli volt- négy sírszámmal jelölt sír csak szórvány koponya /65/;- két, különleges helyzetű váz pedig szintén sekély sírban feküdt. Közülük a hasonfekvő, hátrakötött sarkú halott sírgödre olyan keskeny volt, hogy maga a koporsó megőrződésére kell gondolnunk. /66/ Az ülő helyzetű vázat viszont alaktalan, sekély gödörbe temették. /67/ E 26 sír kivételével azonban minden sírban van valamiféle koporsóra utaló nyom, anélkül, hogy a sírokban fakorhadék, vagy túlnyomó többségükben koporsókapocs volna. A csólyosi temető esetében tehát A KOPORSÓBA TEMETKEZÉST ÁLTALÁNOSAN ELTERJEDT SZOKÁSNAK KELL TEKINTENÜNK. Meglehetősen nehéz megítélni, hogy a koporsók vajon eredetileg is a halott számára készültek-e vagy a meglevő bútordarabot használták-e fel a temetés céljaira; vagyis végső soron volt-e különbség az ácsolt láda mint bútor és az ácsolt láda mint koporsó között. A csólyosi temető esetében a feldúlt sírok nagy száma és a fakorhadék hiánya miatt nem tudunk erre egyértelmű választ adni. Annyi bizonyos, hogy a mérhető koporsóadatok szerint a koporsó nagysága a vázhoz igazodik, s az 30 cm-es eltéréseket nem tarthatjuk túl nagynak. Nem zárható ki, hogy a ládák egyik fajtája eleve koporsónak készült - erre a létrás keret, valamint a vázakhoz igazodó hosszúságadatok nagy szóródása utalhat. A kevés számú kapocs vagy pánt a lezáráson vagy díszítésen kívül viszont úgy is értelmezhető, hogy bútorként használt ládát kellett temetési célokra megerősíteni, /60/ vagy esetleg megjavítani. Megfontolandó az is, hogy mind az ácsolt,mind
