Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Wicker Erika: Koporsók a csólyospálosi avarkori temetőben
65 pedig a vályuláda készítése hosszú időt vett igénybe; a halál beálltától a temetésig nem készülhetett el. A megfelelő méretű és nagyságú vaskapcsok és -pántok elkészítése is meglehetősen időigényes munka volt. A rendelkezésre álló idő rövidsége is megkérdőjelezi egy, a halott ágya nagyságának pontosan megfelelő méretű, kapcsokkal-pántokkal összefogott és díszített fedőláda meglétét. Az avarkori asztalosmesterség fejlettségére - lévén tárgya romló anyag - semmiféle megbízható adatunk nincs. Hiba lenne azonban csak ennek alapján egy olyan szinten álló munkamegosztás feltételezését elvetni, ahol az ötvös- és kovácsmesterség mellett többek között az ács- és asztalosmesterség is képviseltetheti magát. Egyszerű famunkát ugyan bárki elvégezhetett, de a bonyolultabb szerkezetű ácsolt ládák elkészítése ennél nagyobb hozzáértést és gyakorlatot kíván. A koporsóméretek feltűnő különbözőségei valamint a ládakészítéshez szükséges hosszabb idő arra utalhat, hogy több, készen levő, temetés céljára készült, vagy arra is felhasználható láda közül választották ki a megfelelőt. Nem valószínű ugyanis, hogy az adott pillanatban éppen kéznél volt egy megfelelő nagyságú, koporsónak is alkalmas láda. Mégpedig olykor nem is egy, hanem kettő; hiszen csólyosi kettős sírunk fenekének tanúsága szerint a két felnőtt halottat külön koporsóba temették el. /69/ A kutatás jelenleg még nem tud egyértelmű választ adni arra, menynyire általános a koporsó használata az avarkorban, és mennyire kell - vagy kell-e egyáltalán - esetleges helyi szokásváltozatokkal számolnunk. Mivel a sírok nagy részében a fakorhadék teljes hiánya eddig túlzott ó- vatosságra intett, a továbbiakban mindenképpen szükséges a talaj síron belüli változásának, a csont- és leletelmozdulásoknak, a koporsókapcsok helyzetének és nem utolsósorban a sírfenéknek az eddigieknél is gondosabb megfigyelése és dokumentálása. A vizsgálatot ki kell terjeszteni az un. füles sírokra és a duplakeretes sírok fajtáira, valamint az egy esetleges sír fölötti építményre utaló sír környéki nagyobb cölöplyukakra is. /69/ Mindezeken túl pedig nagyon fontos lenne a talaj- és a faminta laboratóriumi vizsgálatának bevonása az avarkori koporsókutatásba. Jegyzetek 1. Tomka Péter: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III. Koporsóhasználat a tápi temetőben. Arrabona 19-20. (1977-78) 17-85. Vonatkozó szakirodalom: uo. Újabb osztrák ir.: Daium, F. - Lippert, A.: Das awarische Gräberfeld von Sommerein am Leithagebirge. NÖ Studien zur Archäologie der Awarenl. 1984. Koporsókról: 32-33. A világos homokban függőleges deszkák vékony kerete és olykor a fenékdeszka is látszik. Szeg nélküli -ácsolt- koporsókat rekonstruálnak, melyek 40-55 cm szélesek és a halott nagyságához igazodnak. A koporsóhasználat a temetőben nem köthető nemhez, de a térképen bizonyos területen sűrűsödnek, máshol nem foghatók meg (Ez összefügghet a talaj különbözőségével is. - WE). Sírfenékvizsgálatokkal nem foglalkoznak, de a sírrajzok alapján 7 sírban lemélyedés van. Ezek közül 3 sír koporsós (57. 60. 226. sírok). Több esetben tudták a koporsó beszakadását dokumentálni. 2. Tomka, i.m. Csont - és leletelmozdulások u.o. 48-52. és 11. jegyzet.
