Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
H. Tóth Elvíra: A kunbábonyi lelet amphorája és kapcsolatai
52 zatok elsősorban a Fekete-tenger vidéki városok leleteiből jól ismertek. Ezek között leletünk szerint valamennyi ismérvét: a fordított csonka kúpos megvastagodó peremet, a nyakközépből a vállra lefelé ívelő ovális metszetű füleket, a gömbös váll és enyhén szűkülő haskiképzést, s az e- rősen legömbölyített fenékrészt a kis központi dudorral egyaránt megtaláljuk. Hasonlóképpen elterjedt a fül alatt kezdődő, s a vállat szélesen borító hullámvonalas fésűs díszítés, melyet besímított kanellurák zárnak le. E jellemző vonások több elemét gyakorta együtt találjuk a rokonleleteken, minden részletében megegyező típusváltozatokat azonban alig ismerünk. Éppen ezért vizsgálódásunk során elsősorban a teljes példányokat, s legfejlebb esetenként a jellemző váll, fül- és nyaktöredékeket tudjuk csak összevetni. Elsőként kell említeni az analógiák sorában a várnai múzeumban fellelhető példányokat. /9/ Ezek méreteiket tekintve 58 - 62 cm közötti magasságukkal és 45 - 48 cm átmérővel, 11,5 cm körüli szájátmérővel szinte pontos megfelelői a kunbábonyi amphora méreteinek. Vállukon szélesebb, keskenyebb hullámvonalas fésűs díszítés van. Árnyalatnyi eltérésként csupán a nyakrész alacsonyabb, a hullámvonalas díszítés valamelyest keskenyebb, s a fenékdudor nem mindig kifejezett voltát említhetjük meg. /10/ Az ismeretlen lelőhelyű példányok párhuzamaiként Mincev a Nove-ből, Hisza riaból, Novacsernából, Szilisztrenszkóból, Tiritakiből, Dinogenciából, illetve egyebek között Istriából származó rokonleletekre, és töredékekre utal. /II/ Az amphorák (570 - 610 között ) típusváltozataként közölt Histriai példányok m: 59 cm, átm: 40 - 48 cm. /12/ A hivatkozott példányok hasrészén a hullámvonalas díszítés canellurás lezárása és a fenékrész dudoros kiképzése hiányzik, illetve ez utóbbi egy jóval nagyobb méretű és eltérő díszítésű példányon plasztikusadban jelent kezik. /13/ A IV - VI. századi kora bizánci amphorák tipológiai és kronológiai rendszerezését Kuzmanov végezte el a balkáni és a Fekete-tenger É-i vidékének leletei lapaján. A kubábonyi lelettel rokon gömbhasú amphorákat táblázatának XIX - XX. típusába sorolja, s a VI. század végére, illetve a VII. századra keltezi. /14/ Némi absztarakcióval készült típustáblázatában a tárgyalt kunbábonyi és bulgáriai stb. példányok pontos megfelelőjét nem találjuk, a XIX. számú típusa ugyanis erősen hegyesedé aljú, s hosszabb csúcsban végződik. Kérdéses csupán az, hogy melyik az általánosabb alaptípus, illetve a típustól eltérő ritkább változat. /15/ A XX. számú típus lekerekített aljkiképzése feleire meg jobban leletünknek, ez azonban már perem kiképzésben és a váll többsávos díszítésével lényegesebb eltéréseket mutat. Ugyancsak behatóbban foglalkozik a Fekete- tenger melléke korai bizánci kerámiájával Skorpán. A gömbhasú, enyhén keskenyedő kerekaljú sírna, vagy kis gombban végződő amphorákat az általa világosabban körülhatárolt típusbesorolás alapján a VII/A típusba sorolja, melynek 3 típusváltozatát is megkülönbözteti, a leletek zömét a VI., illetve a VII.sz.-ra keltezi. /16/ Iatrus-Krivina bizánci erődjének és kora középkori településének leletanyagából kiindulva, de szinte a teljes K-Balkáni és Fekete-tenger vidéki leletanyag alapján rendszerezte egyebek között az amphora típusokat B. Böttger. Tipológiai rendszerében a nagyméretű - 70 cm magasságot is elérő - tölcséres szájú csonkakúpos nyakú ovális, vagy gömböshasú, lekerekített gombos aljú aphfórákat a 1/1 típusba sorolta. Az alaptípuson belül - részben rétegtani megfigyelések alapján a díszítés és az árnyalatnyi forma változatok négy ( A-D ) periódusát különítette el a váll
