Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
H. Tóth Elvíra: A kunbábonyi lelet amphorája és kapcsolatai
51 H. TÖTH ELVIRA (KATONA JÓZSEF MÚZEUM) A kunbábonyi lelet amphorája és kapcsolatai A század elejéről származik az avar kori temetőkből előkerült legelső amphora leletünk, és bár azóta is szórványosan egy-egy példány felbukkan az avar sírok tömegében, mégis úgy tűnik, e ritkaságszámba menő leleteknek viszonylag kevesebb figyelmet szentelt a hazai kutatás. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a nagy területen, igen gazdag formai változatokban előforduló amphorák pontosabb származási helyét, használatának leszűkített időhatárait meghatározni elég nehéz, így a hazai leletek keletkezéséhez legfeljebb csak kiegészítő adalékként szolgálhatnak. Az időközben a kutatás előre haladtával megszaporodott újabb leletek lehetővé teszik, és egyben meg is követelik a hazai avar kori leletekből származó amphorák behatóbb elemzését, különös tekintettel a kunbábonyi kagáni sír nagyméretű gömbhasú amphorájára. A Kada Elek által feltárt gátéri temető 193. számú lovassírjából préselt lószerszám véretekkel együtt került elő a 47,0 cm magas, tölcsé- res nyakú, ívelt oldalú, kissé csúcsosodó aljú amphora./I/ A sír leletegyüttesének hitelességét, a préselt véretekkel együtt közölt késő avar leletek, - öntött levéldíszes csat és veret - e sírhoz tartozását Kovrig Ilona kétségbe vonja, /2/ ez azonban aligha érinti a síregyüttes fennmaradó részét. Ezt követően a Kiskőrös - Pohibuj Mackó avar temető 56.C sírjából került elő ezüstből préselt lyukvédő és keskeny végű íj csontborítás kíséretében hasonló típusó 41 cm magasságú amphora: illetve az 59. számú sírból amphoratöredék korongos övverettel. A leletekkel kapcsolatban Horváth Tibor mutatott rá ezek Fekete-tenger melléki, balkáni és dél- oroszországi kapcsolataira, megítéllése szerint avar kori leleteink közé is e keleti közvetítéssel kerülhettek. /3/ Hasonlóképpen mediterrán-pon- tusi eredetűnek véli e leleteket a temetőt közreadó Török Gyula. /4/ Egy újabb, éles vállú és aljú, közel hengeres testű amphoratöredék a Csákberény - Orond pusztai temető 333. sírjából került elő. A lelet, s a vele egy csoportban közölt, eléggé különböző edénytípusok alapján Fettich N. a továbbélő római mesteremberek tevékenységét véli igazoltnak. /5/ Ismét más típust képvisel a hazai leletek körében a Tiszavasvá- ri - Koldusdomb temetőjének 47 cm magas amphorája. Ennek szája tölcséres, nyaka szűkülő, felmagasodó füle a vállra tér vissza, nyújtott teste enyhén szűkül, alja legömbölyített. /6/ A lelet, a nyújtott csontváz feje közelében került elő, s a sírban emellett lemezes bronz övgarnitúra, részleges lótemetkezés és hosszú fülű kengyel volt. Ehhez a típushoz közel áll a legutóbbi dányi sírleletből származó 38 cm magas, karcsú, legömbölyített aljú amphora. /7/ A koponya mellett talált amphorán kívül aranylemezzel préselt pajzs, és kettős pajzs alakú, illetve függesztőveretek, ezüstcsat, vascsat és háromélű nyílhegyek voltak a sírban.A lelet közlője a VII.század első felére keltezhető párhuzamok alapján a sír leleteinek készítését a század kezdetére helyezi. Egyben a hazai amphorákat, köztük - a Csákberény - Orondpusztai 333. sír amphora- töredékét is - melynek párhuzamai nem ismertek - bizánci műhelyben készültnek tartja. /8/ Az eddig felsorolt hazai amphora leletektől nagymértékben eltér mind méretében, mind arányaiban a kunbábonyi kagáni sír nagyméretű gombhasú amphorája. A gömbös hasú amphorák a VI. században feltűnő, s a VII. században is használatban lévő típusváltozatai széles körben ismertek a bizánci mediterrán világban, sőt azon túl is. E típusváltozatok közül a bennünket közelebbről érintő, a kunbábonyi lelethez közelebb álló váltó-
