Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kulcsár Valéria: A Duna-Tisza köze településtörténeti kérdései a kora császárkorban
48 kelta korban tqvábbélő illir-thrák eredetű népcsoportokról.Régészeti hagyatékukról azonban minimális információval rendelkezünk.) A források hallgatása ellenére számos régészeti lelőhelyen mutatható ki a kelta jelenlét a Duna-Tisza közén. Sajnos e leletek nagy része nem hiteles ásatásból származik, szórvány jellegű. Ez a körülmény komoly kronológiai nehézséget is jelent, hiszen a szegényes adatok nem teszik lehetővé a kelta leletek megbízható és viszonylag pontos keltezését. Területünkön meglehetősen szórtan jelentkeznek a LT-lelőhe- lyek, bizonyos koncentrálódásukat Kiskunfélegyháza-Csongrád vonalában tapasztalhatjuk. A korszak kutatottsági hiányosságai is közrejátszanak a lelőhelyek viszonylag kis - húsz körüli - számában. Erre mutat az is, hogy ott, ahol módszeres terepbejárást végeztek egy területen, 15 kelta lelőhelyet (Kecel -12 /3/, M-5. út nyomvonala - 3 /4/) sikerült megállapítani, ami csaknem annyi, mint az összes korábban ismert lelőhely. Ami a dák jellegű leletanyag elterjedését illeti, erre szinte ugyanaz mondható el, ami a keltáéra. Kisebb számban fordul elő, ami - tekintettel arra, hogy területünkön csak dák hatásszféráról, s nem megtelepedettségről van szó - történetileg is indokolt. Figyelembe kell továbbá venni, hogy a finomabb periódusokra szét nem választható kelta leletek masszája a legóvatosabb becslések szerint is legalább 300 évet ölel fel, mig a dák hatás nem érhette a térséget a tárgyalt korban 15 évnél tovább. A kelta - dák - szarmata etnikumok kutatásában kulcskérdés, milyen mérvű hatást gyakoroltak e törzsek egymásra, éltek-e egymás mellett illetve együtt? Dák tipusú leletek nem egy esetben kerültek elő szarmata környezetben (ilyen például a fülöpkei jakabszál- lási - ma Kunszállás, Fülöpjakab - lelet) /5/, ez azonban lehet a dák-jazig legalább félévszázados közeli szomszédság eredménye is. Mind a keceli, mind az M-5. ut nyomvonalának terepbejárásából ismeretesek szarmata lelőhelyek, ahonnan kelta edénytöredékek is előkerültek. A két etnikum, illetve korszak viszonyát itt természetesen csak ásatások dönthetik el. Az együttélés kérdésének eldöntése szempontjából kulcsfontosságú a Szabó Kálmán által 1935-ben kutatott orgoványi temető néhány sirja és a temető környékén talált szórványleletek. /6/ Itt ti. hiteles feltárásból jelentkezett együtt szarmata (méghozzá a szarmata kor II. periódusára, vagyis a 2. századra keltezhető) leletekkel együtt jellegzetes kelta edénytípus, az antik formát utánzó kantharosz (s szórvány leletként egy azonos formájú edény), valamint egy - kelta etnikumjelzőként számontartott - nor-pannon fibula és egy - a dákoknál szokványos tipusu - kézzelformált edény. Ezideig a Duna-Tisza közén az orgoványi az egyetlen olyan hiteles leletegyüttes, amely a kelta továbbélésre utal a szarmata korban. Rátérve a szarmata jazigok térhódítására szeretném itt azt a kitételt tenni, hogy a szarmata megtelepedettséget vizsgálva két korszakra osztottam a kora császárkori, vagyis az i.sz. 1-2. századi leletanyagot. (Zárójelben jegyzem csak meg, hogy az általam használt korszakfelosztás nem veszi tekintetbe az átmeneti időszakokat, amelyeket a kutatás az utóbbi időben egyre inkább meg tud fogni. Hl Településtörténeti szempontból azonban a finomabb, évtizedeket figyelembe vevő kronológia nem hordoz különösebb jelentőséget.)
