Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kulcsár Valéria: A Duna-Tisza köze településtörténeti kérdései a kora császárkorban
w 49 A rendelkezésünkre álló leletanyag ebből a korszakból csaknem kizárólag sírokból származik, illetve szórványjellegű. Ennek az az oka, hogy a legkorábbi időszaknak egyáltalán nem ismerjük a telepeit ,s a későbbiekben is megbízhatóbb kronológiai támpontot nyújtanak a sírleletek, mint a telepekről származó - nagy részben kerámia - anyag. Az első csoportba tartozik a bevándorlók első generációjának hagyatéka. Ennek fő ismérvei: a pontus vidékéről származó jellegzetes ékszerek (aranylemezből készült ruhadíszek, rozetták, csövecskék, kalcedon és kerek karneolgyöngyök, filigrándíszes kar- és nyakperecek stb.), a temetkezések gazdagsága és az, hogy elsősorban női sírokat ismerünk ebből az időszakból. A férfisirok száma elenyésző, és feltűnően szegényes, puritán mellékletekkel látták el őket. jellemző még e korra a római importtárgyak teljes hiánya. A II. periódus (ez durván a 2. századot fedi) szarmata leletei már nem egy frissen érkezett, helyi hagyományoktól idegen nép benyomását keltik. A korszak jellegzetes lelete az un. szarmata csat a hozzátartozó pásztorkészséggel. Bizonyos római viseleti elemek (pl. fibula használat), a kelta és római fazekas tradíciók beépülése a szarmata kerámiaművességbe - mindezek a jelenségek egy asszimiláltabb népességre utalnak. A viselet, a temetkezési rítus és egyéb etnikumjelző elemek megváltozása azonban nem lehet egyedül az asszimilációs folyamat eredménye. A szarmata terület - mint arról a fentiekben már volt szó - kiterjedt a Tiszántúlra is, miután Trainaus a 2. század elején megtörte a dák uralmat. A felsorolt uj jelenségekben, változásokban a 2. században egy újabb szarmata bevándorló hullámnak is szerepet kellett játszania, ami megmagyarázná a leletek számának hirtelen ugrásszerű megnövekedését ebben a korban. II. periódus-beli leleteink ilyen mérvű megszaporodása és a viselet és ritusváltás nem magyarázható egyszerű demográfiai robbanással. A Duna-Tisza közének 2. századba sorolható szarmata leletei Csongrád környékén koncentrálódnak, ami megfigyelhető a későbbi korszakokban is, különösen a hunkor idején. Ez a település sűrűsödés feltehetőleg földrajzi körülményekre vezethető vissza. /8/ A természetföldrajzi meghatározottság egyébként egész területünk településrendjében megfigyelhető. Ha megvizsgáljuk a tárgyalt vidék lelőhely térképét, mindegyik említett korszakban feltűnő, hogy igen nagy kiterjedésű részek maradtak üresen. Ez nem magyarázható minden esetben csupán a kutatási hiányokkal. Ha csak egyetlen természeti tényezőt veszünk figyelembe - a Duna-Tisza köze talajtani viszonyait - okszerűnek fog tűnni ez a jelenség. Összevetve lelőhelyeink elterjedését a talajtani térképpel, szembetűnő, hogy a homokos részek maradtak többé-kevésbé lakatlanul vagy gyéren lakottan, s a löszös talajokon tapasztalhatunk sűrűbb megtelepedést. A talajviszonyokkal szoros összefüggésben lévő növénytakaró pedig elsődleges meghatározója lehet egy népcsoport életmódjának, s igy letelepedése fontos feltételének.
