Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Somogyvári Ágnes: Bronzkori lakótelep Petőfiszálláson
44 gyelhető ivelődések. A tűzhelyet egy betemetett gödör tetején alakították ki. A gödör igen gazdag leletanyagot tartalmazott, de ez sem kidolgozásában, sem jellegében nem ért el a telep eddigi leletanyagától. Voltak enyhén kihajló peremtöredékek, finoman kidolgozott oldaltöredékek, előkerült egy csupor töredéke is, valamint néhány nagyon szépen díszített oldaltöredék. Az egyik iveit hastöredéket háromszögmintával, a másik oldaltöredéket bekarcolt hullámvonal köte- gekkel díszítették. Az 5. szelvényt a negyedik folytatásában tűztük ki. Az első két ásónyomban az előzőkhöz hasonló leletanyag került elő: perem-, oldal- és aljtöredékek, durva és finomabb kivitelezésben. Két gödröt tártunk fel ebben a szelvényben. Az első gödör igen mélynek bizonyult, a földje több helyen volt égett, másutt szürke anyagos. Leletanyaga néhány nagyobb edény peremtöredéke, oldal- és aljtöredéke volt. A második gödör nem tartalmazott leletanyagot. Csupán két csonteszköz került elő az ásatáson. Egy csontkalapácsnak illetve egy csont árnak a töredéke. A feltárás során két agyarból készült amulettet is találtunk. Bár a bemutatott leletanyag igen szegényes, mégis úgy gondolom, hogy ennek alapján is kisérletet tehetünk a telep kultúrába sorolására, sőt még arra is, hogy melyik régészeti kultúra milyen időszakából származik. Az azonosításban természetszerűen leginkább a jó profilt kirajzoló töredékekre támaszkodhattunk. Azok a fülesbögrék, amelyekre a töredékek utalnak - gömbös testtel és ívelt nyakkal, a vatyai kultúra gyakori leletei közé tartoznak és a kultúra életének teljes időszakában megtalálhatók. Az 1957-ben előkerült kis bögre már a kultúra kései időszakának jellemzője. A kultúra III. periódusának lelőhelyein fordul elő, többek között Csongrád-Vidre szigeten, Százhalombattán és Kelebián. Ugyancsak a Vatya III. tipusú fazekasság jellemzője a hengeres testű csupor. Ezt az edénytípust csak a kultúra telepeiről ismerjük, pl. Csongrád-Vidre szigetről. Az 1957-ben előkerült nagy oldal- és aljtöredékek valószínűleg egy urna össze nem illő töredékei. Ezeket az urnákat a telepeken (valószínűleg) víz tárolására használhatták. A telepünkön talált perem- és oldaltöredékek egy része is ilyen tölcséres nyakú urnák töredékei lehettek. Ezeken az urnákon igen gyakran alkalmaztak díszítést. Gyakoriak a párhuzamosan, függőlegesen vagy ívelten bekarcolt vonalkötegek, a rátett, ujjbenyomással tagolt bordadíszek. Töredékeink egy része hasonló módon díszített urnákból származik. Feltűnik a girlandszerű díszítés is, mely elsősorban a Vatya III. időszak jellemzője, így többek között Törteién, Kelebián, Csongrád-Vidre szigeten és Tiszaalpár-Várdombon fordul elő. Az egyik nagy oldaltöredéket bekarcolt zegzugminta díszíti. Ez a díszítési mód a vatyai kultúra alföldi telepein tűnik fel, a kultúra életének harmadik szakaszában, Bakson, Csongrád-Vidre szigeten, Ti- szaalpár-Várdombon. A töredékek méretéből következtethetően hombár lehetett, de pontos alakját eddig még nem ismerjük. A füles fedő ugyancsak a Vatya III. fázis jellemző leletanyaga. Többek között Tiszaalpár-Várdombról is ismerjük. A töredékek másik része fazekakból származik. Az egyik töredék pereme alatt fülcsonkot találunk. Ez egy tálfazék töredéke. Az ilyen fazekak mindig fülesek, fülük a peremből vagy a perem alól indul. A
