Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Somogyvári Ágnes: Bronzkori lakótelep Petőfiszálláson
45 vatyai kultúra klasszikus időszakával kezdődően ismertek. Előfordulnak Pesterzsébetén, Dunaújvárosban, Cegléd-Öreghegyen és Tiszaalpár- Várdombon. Az ásatás során néhány táltöredék is előkerült. Ezek egyszerű, fordított csonkakúp alakú tálak töredékei, amelyek a kultúra kései időszakában általánosak. Ismertek Kelebiáról, Cegléd-Öregszőlőkből és Csongrád-Vidre szigetről. Az előkerült hordozható tűzhelytöredékek nem tartoznak a vatyai kultúra telepinek gyakori leletei közé. Eddig csupán Dunaújváros-Koszi- derpadlásról és Tiszaalpár-Várdombról ismerjük töredékeit. A leletanyag a felsorolt analógiák alapján a vatyai kultúrához tartozik. Az előkerült töredékek nagy része olyan formát és díszítést mutat, amely a kultúra III. időszakában volt általános. Előkerült néhány olyan töredék, amely még későbbi datálást is lehetővé tesz. Ilyen az egyik fülesbögre töredéke. Azt a tipust képviseli, amelyet Bóna István Alpár-tipusnak nevezett el, mivel először Tisza- alpáron került elő nagy számban. A Vatya-koszideri kultúra időszakában jelenik meg és a kultúrán belül az általa elkülönített Alpár- csoport egyik jellemző kerámiája. Ilyen egy körülmélyített bütyökdíszes töredék. Ez a koszideri időszak jellegzetes díszítése. Ismert Tószegről, de előfordul Tiszaal- pár-Várdombon is. A benyomott pontdíszítés ugyancsak a koszideri időszak népeire jellemző. Ez a díszítés fordul elő a Kovács Tibor által közölt mogyoródi edénylelet néhány bögréjén, de hasonló díszítés figyelhető meg a kötegyáni ékszerleletet tartalmazó kis bögrén is. A vatyai kultúra igen fontos szerepet játszott a Kárpát-medence középső bronzkorában. Leleteivel, melyeket már a múlt század óta ismertek, több kutató foglalkozott. Bóna István volt az, aki nagy összefoglalót készített a középső bronzkorról és ezen belül a vatyai kultúráról. A kultúra életét három nagy szakaszra osztotta fel: Va- tya I; II; III. fázis. Legutóbbi feldolgozásában, melyben a Tiszaal- pár-Várdombon feltárt leletanyagot közölte, a kultúrának egy negyedik fázisát is megkülönbözteti. Ez a kultúra legfiatalabb szakasza, amely a koszider időszakra esik. Ez az az időszak, amikor a halomsi- ros támadások következtében megszakad a középső bronzkor addig töretlenül fejlődő klasszikus kultúráinak élete és új népcsoportok alakulnak ki. A vatyai kultúra új telepeken is indít életet, ezeken a telepeken előkerült leletanyag őrzi a klasszikus vatyai hagyományokat, de erőteljesek az új hatások is, amelyek átszínezik a kultúra legkésőbbi emlékanyagát. Ezek, a fazekasságban feltűnő új elemek tették lehetővé a kultúrán belüli kisebb csoportok elkülönítését. Területünkön, Bóna István megállapítása szerint a koszideri időszakban az Alpár csoport népe élt. Tiszaalpár-várdomb régészeti anyagának vizsgálata során különítette el a csoportot sajátos, csak erre a területre jellemző leletanyaga alapján. Alpár mellett a tószegi telep legfelső rétegét is a csoport népéhez kapcsolja. A petőfiszállási leletanyag az ismertetett analógiák alapján mindenképpen^ Vatya III. korúnak tekinthető, de elképzelhető, néhány kései tipusú töredék alapján, hogy a telep élete a koszideri időszakban is folytatódott. Viszont azt is el kell mondanunk, hogy a telepről hiányzik több olyan jellegzetes edény vagy töredék, amely Alpáron elfordult és segítette Bóna Istvánt a kései keltezésben. Nincsenek bütykösperemű fazekak, hiányzik az edényre ferdén rátett bordadísz vagy a félhold alakú plasztikus díszítés. Nincs pl. csépai
