Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kőhegyi Mihály–Tóth Ágnes: Adatok a csávolyi németek kitelepítésének történetéhez
125 szó útján tudatja a falu lakóival: "Meghirdetjük, hogy a kitelepítendők névjegyzékének első része a községházánál ki van függesztve. Áttelepítési IV. sz. Mentesítő Bizottság felhívja mindazokat, akik a kitelepítendők névjegyzékén szerepelnek és mentesítést szeretnének kapni (az anyanyelvűek is), hogy kérvényeiket megfelelő okmányokkal felszerelve f. hó 13-án reggel 9 órától legkésőbb f. hó 15- én de. 10 óráig a Mentesítő Bizottság irodájában (Frank Flórián 139. házában) adják le. Minden kárvényező a neve előtt szereplő sorszámot és házszámot tüntesse fel. A biz. felhívja minden kérelmező figyelmét, hogy elutasítás esetén semmiféle utólagos panaszt nem vesz figyelembe." /64/ A Mentesítő Bizottság is rövid ideig tartózkodott a községben. Június 12-én 10 órakor érkezett Felsőszentivánról, és 17én reggel 7-kor már Bajára ment. Az ún. Leltározó Csoport 16-án Bácsbokodról jött át és 18-án továbbment. Ennyi idő alatt (legjobb esetben három nap, de lehet egy is) nyilvánvalóan nem végezhettek érdemi munkát. Közben (június 17.) itt tevékenykedett a Gazdasági Beszerző Csoport, valamint a rendőrségi élelmezők is. Ezek 3-4 napon keresztül élelmiszert vételeztek a bundista készletekből, és elvitték Bácsbokodra. (Csávolynak nem volt vasútállomása.) Az időpontokból látszik, hogy az egyes bizottságok jól összehangolt és határozott terv szerint követték egymást. Zavartalan tevékenységüket biztosítandó Kitelepítő Karhatalmi Osztag is rendelkezésükre állt. Csá- volyra mintegy 40 rendőr érkezett, akik a kitelepítés lebonyolításáig ott is maradtak. /65/ A községi elöljáróság jelentései, valamint jegyzőkönyvei arról tanúskodnak, hogy a Karhatalmi osztag törvény- sértései, garázdálkodásai, a lakosság megfélemlítését szolgáló cselekedetei napirenden voltak, s nemcsak a kiszolgáltatott, jogfosztott lakosság volt tehetetlen, de a községi elöljáróság is. Nyilván Bállá jegyző jelentése nyomán írja augusztus közepén az alispán: "... a német kitelepítések miatt immár hat hete van a község zár alatt és a kitelepítést végrehajtó rendőrség egy csoportja van a községben elszállásolva, s ezekből egyesek erőszakos magatartást tanúsítanak azzal, hogy a kitelepülés alá kerülőknél bort követelnek, s ha az illető nem ad, s hivatkozik arra, hogy nem adhat, mert az leltározva van, s ezért felelősséggel tartozik, akkor megverik." / 66/ A Dr Mészáros Józsefnek - a Kitelepítő Karhatalmi Osztag Parancsnokának - benyújtott (is jogorvoslást váró feljelentések meglehetősen visszhangtalanok maradtak, illetve a parancsnok leiratban közölte, hogy a felsorolt esetekben a karhatalmi zászlóaljhoz tartozó rendőrök nem éltek vissza hivatalos hatalmukkal. A III. sz. Áttelepítési Oszlop Miniszteri Biztosának - Győrffy Lászlónak - rendelete értelmében a kitelepítésre kerülők végleges névjegyzékét 1946. szeptember 9. és 16. között kell közszemlére tenni, de a miniszteri biztos rendelete nem szól arról, hogy a kitelepítés ténylegesen mikor fog megkezdődni. /67/ A legtöbb helyen, jogilag teljesen szabálytalanul, a kitelepítési bizottságok nem közölték a községi elöljárósággal a mentesítettek névsorát, s nem hagyták hátra a kitelepítendők névjegyzékének egy példányát sem, holott ez kötelességük lett volna. Ennek hiányában a községi elöljáróságnak sose volt áttekintése a kitelepítendők számáról, hiába kérték azt felsőbb szerveik.
