Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Bánszky Pál: A naiv művészet keletkezésének körülményei napjainkban és sajátos funkciói

- 95 A NAIV MŰVÉSZET KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI NAPJAINKBAN

ÉS SAJÁTOS FUNKCIÓI BÁNSZKY PÁL Katona József Múzeum

Mi lehet az oka és magyarázata annak, hogy földművesként, bányászként, borbélyként, kádárként, kazánfütőként, takarítónőként stb. nyugdíjig eljutott emberek egyszerre csak festeni és szobrászkodni kezdenek? Úgy tűnik, ebbe a helyzetbe történeti, társadalmi és pszichikai körülmények egyaránt belejátszanak. A civilizáció fejlődési tendenciája és következményei érvényesülnek és hatnak e században is. Ezért érvényes - évtizedek után is - NEMETH László 1933-ban leírt megállapítása:

„Az erőket kihasználó 19. század felhasználta a munkát és visz- szautasítóttá az egyéniséget; - írja A minőség forradalom c. tanulmányában - mozgólánchoz elég volt a kezünk, és lemondott a másik nyolc óra javára az agyunkról. E szédületes Taylor- -rendszerben egymás után vesztették el méltóságukat a foglalkozások. A század haladt, azonban a munka süllyedt. Előbb az ipar hullott bele a gyár darálójába, azután sorra a szellemi foglalkozások... Az egyéniség, melyet a munka visszautasít, kárpótlást keres." A nagy tapasztalatokkal és szélesebb látókörrel rendelkező „ezermester-ember" helyébe a társadalmi munkamegosztás következtében az egyre atomizáltabb résztevékenységet végző ember lépett. S ez a folyamat - némi fáziseltolódással és sajátos kísérőjelenségekkel - végbement falum. is.

19^5 után végérvényesen felbomlott a zárt paraszti társadalom, megváltozott az életmód és átalakult a hagyományos kultúra is. Korábban hány és hány családban öröklődött „dinasztikusán" egy-egy mesterség; asztalos, ács, kerékgyártó, kovács, vagy éppen a földműves kifinomult gyakorlata. De a huszadik század embere előtt fokozatosan bezárult az öröklött képességek rendszeres működtetésének a lehetősége.

Voltak akikben már gyermekkorukban élt a vágy, festőnek vagy szobrásznak tanulni. Másokban kimondatlanul rejtve lappangott a művészi tehetség. S ha olykor tudatosan is megfogalmazódott a művészpálya iránti hajlam, legtöbbször gátat szabott a szülők ellenkezése, anyagi helyzete vagy a művészi pályán is érvényesülő „munkamegosztás", mely szerint igazán csak az a művész, aki főiskolát végez, illetve tagja a Művészeti Alapnak. (Az igazsághoz tartozik, hogy nem is jelentkezik minden tehetséges ember főiskolára, másrészt a legtökéletesebb felvételi rendszer sem pótolhatja a természetes kiválasztódás előnyeit, mely forrásból a naiv alkotók tábora is táplálkozik.) A művészétteremtésnek, maradandó művek létrejöttének az alap- feltétele, hogy született tehetség művelje. A naiv alkotónál adva van az eredeti tehetség, de pallérozatlanul és leginkább megkésve, idős korban tör utat magának. BULGAKOVnak A fehér gárda című regényében leírt sorai erre a jelenségre is illenek. Azt írja: „Előfordul, hogy valaki kerek húsz esztendeig nyűglődik valamivel, pl. böngészi a római jogot, és a huszonegyedikben váratlanul kiderül, hogy semmi köze a római joghoz, hogy se nem érti, se nem szereti, s valójában istenadta kertész az illető és imádja a virágokat. Az ilyesmi alighanem társadalmi rendszerünk tökéletlenségéből származik, melyben az emberek többé-kevésbé csak életük vége felé rázódnak helyre."