Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Horváth Attila: Régészeti kutatások a Kiskunság északi peremvidékén az őskortól az államalapításig (Eredmények és feladatok)
6 Erzsébetmajor területén került elő, tereprendezés során Biczó Piroska mentette meg 8 gödör leletanyagát. Korábban a terület- röl csak a vatyai kultúra jelentkezésével számoltunk Kada Elek Pest megyei ásatásai, Bálint Alajos és Patay Pál alsóadacsi leletmentése (a vatyai urnasír), s a kunszentmiklósi gyűjtemény a Bak-ér partról származó kisapostagi ízű vatyai urnái ismeretében. E korszak településeit a Duna-völgyi-főcsatoma mentén a felszíni leletek alapján (Kunpeszér-Baracsi híd), valamint a községtől D-re fekvő - részben ma már elhordott - homokdombok szórvány lelétéi alapján ismerjük a Halász gyűjteni ényb ő1. Ma még megyei viszonylatban is meglehetősen szórványosak a terület késő bronzkoráról, kora vaskoráról szerzett ismereteink. Tárgyalt területünkön ez idáig a szalkszentmártoni Cifra- híd lelőhely bronzkori temetője felett előkerült kora vaskori (Hallstadt B) sírhoz, s a szkítakori őslakosság Szabadszálláson feltárt temetőjéhez hasonló leletanyagnak nincs nyoma. A korábbi leletszegénységhez viszonyítva ugrásszerűen nő az ismert szarmata kori lelőhelyek száma. Nagyobb kiterjedésű, tartósabbnak tűnő telepek az egykori vízjárások mentén, így főleg a Duna-völgyi-főcsatorna (egykori Duna mellékág) mentén találhatók. Ilyen például Kunpeszér-Jónástelke a K-i parton hosszan húzódó telepe, hasonlóképpen több száz méter hosszúságban követhetők nyomon Kunadacs-Kákás felszíni cserepei. A kisebb pásztorszállások száma szinte tetszés szerint növelhető terepbejárással, a Kunpeszér dombháton. Szórványosabb leletanyagot a Kápolnadombot körülvevő lelőhelyekről ismerünk, míg a felsőpeszéri útépítés, a homokbánya feltárása hitelesebb leletanyagot is szolgáltatott. Ez utóbbi lepusztult dombjának D-i szegélyén körülárkolt tanyahely* közelében szegényes leletanyagú, több mint ŐO hulladékgödröt tártunk fel. A leletanyag javarészt a temető leleteivel egykorú. A szálláshelyet övező árok változott tájolású megújítása többszöri megtelepedésre vall. Ugyancsak ezt bizonyítják az út szélesítése során elhordott partrész, egyrészt terra sigillata töredékekkel, másrészt be- símított kerámiával - de rétegződés nélkül - azonos szintben jelentkező gödrei. A korszak sírjainak, temetőinek leletanyagáról korábbi ismereteink Patay Pál alsóadacsi leletmentéséből, s a magam Kunszent miklós belterületén megmentett szarmata kori sírjaiból is képet alkothattunk. Halász Antal a bugyi út elágazásánál fekvő hodályoktól kora szarmata dák jellegű edényt mentett meg kísérő leletek nélkül. Nagyobb, vagy gazdagabb temető pusztulhatott el a Kisárpáshalmon az ötvenes években végzett gyümölcs- telepítés alkalmával, amint ezt a Halász gyűjtemény innen szár mazó anyaga tükrözi. A lelőhely hitelesítését Szentléleky Tihamér végezte, a leletanyag feldolgozásán Kulcsár Valéria dolgozik. A felsőpeszéri úti Homokbánya korai avar temetője leletmentő, hitelesítő feltárásának köszönhetően 91 szarmata kori sír is felszínre került, amelynek nemcsak sírszáma, hanem tüzetesebb megfigyelése is reprezentatív mintaként szolgálhat a Du- na-Tisza köze középső területe számára. A nagyfokú kiraboltsá- ga ellenére sem jelentéktelen lelet- és éremanyag a sírokat javarészt a 2-3- századra keltezik. A temető középpontját úgy tűnik szabálytalan sorokba rendeződő, olykor fabéléses, mélyebb aknasírok töltik ki; peremrészén pedig különböző típusú árkolássál (négyszögletes, kör alakú, illetve párhuzamos és félköríves árokpárokkal) körülvett ha
