Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Horváth Attila: Régészeti kutatások a Kiskunság északi peremvidékén az őskortól az államalapításig (Eredmények és feladatok)
7 lomsírokban eltemetett, olykor fatörzs koporsós temetkezések helyezkednek el. fennáll a lehetőség, hogy ezt a látszatot a homokdomb központi magaslatának elhordása, s a temető középrészének pusztulása kelti csupán. A terület módszeres feltárása számos alkalommal felszinre hozta a sírrablók kutató árkait, amelyek bizonyítják, hogy a halmok lepusztulása és az árkok teljes betöltődése után került sor a módszeres sírrablásokra, így ez csakis a szarmata kort követően az 5- század és a 7- század vége közötti időszakban tört énhe tett. Hasonló korú temetőiészlet leletmentését végezte a felsőpe- széri úton a homokbányától E-ra fekvő Zsidó-halmon Kulcsár Valéria, míg a község belterületéről Halász Antal késő szarmata sír edénymellékletét, spiráltekercselt fülbevaló párját mentette meg. A közel hasonló korú telepek és temetők felbukkanása 2-3 km-en belül rendkívül megnehezíti egyes temetők és a hozzájuk tartozó település összekapcsolását. Valószínűnek látszik, hogy ez esetben település, illetve szálláshelyét gyakorta változtató közösségekkel kell számolnunk, melyek egyetlen állandó pontja a közösségi temető volt. A népvándorlás kor következő századaiban úgy tűnik a népesség nem távolodott el a Duna vízrendszerétől, ezt látszanak i- gazolni egyéb leletek - mint a li. Tóth Elvira által feltárt Szabadszállás-Boczka tanyai sír - mellett a Kun szénIntik ló s-Kö- zépszenttamás puszta szarmata telepébe ásott gepida aranyi'ül- bevalós női, és torzított koponyás gyermek sírja. Egy tűnik a szikesekkel váltakozó homokvidéken elsősorban a döntően állattartást folytató népesség megtelepedésével kell mindenkor számolnunk (s ez a szarmata kori telepek őrlőkövei gaz). Ka figyelembe vesszük, hogy a csapadékvíz tornahálózat kiépítéséig a terület nagy része időszakosan vízállásos volt, amelyből csak a homokdűnék emelkedtek ki, kézenfekvő, hogy amilyen ideális a terep állattartásra, legeltetésre; éppoly nehezen hasznosítható a szántó-vető munkára. Kutatott területünk kora avar kori jelentőségére már a múlt század végén ismeretlen körülmények között előkerült és közölt „peszéradácsi" leletek felhívták a figyelmet. Ennek problémakörébe ezúttal elmélyedni nem kívánunk, mivel e kérdéssel összefüggésben a kunpeszéri avar temető feltárásának eredményeit elemző külön előadás foglalkozik. A kunpeszéri avar temető településtörténeti érdekessége azonban, hogy a 7« század első feléből-második harmadából származó temetőrósz Ny-i széléhez temetkezés és embertani szempontból egyaránt elütő sírcsoport kapcsolódik. E sírok kerámiaanyaga felbukkan a közeli kavicsbánya avar kori telepének alsó rétegében, melyet javarészt megbolygatótt és felülrétegezett a 8. századi késő avar kori lakosság települése földbe mélyített favázas lakóházaival. A felszíni terepbejárás a közeli környéken a nagyobb kiterjedésű telepek mellett magányos késő avar szálláshelyek feltárását is ígéri. E korszak nagyszámú temetőit vizsgálva a Kunadacs-Felscadács székből, valamint Kunpeszéren a ellenére e Ív e ze t ő is i- csacsupán a legszűkebb körben területén megmentett temetőré- Peszeri erdőtől K-re fekvő egykori Frigyesmajor lelőhelyéről (Halász gyűjtemény), továbbá a községtől Ny-ra az egykori szemtanúk elmondása szerint a ma- kadám út építésekor (1926) előkerült sírokban sejthetjük. Vizsgált területünkkel szomszédos, így nem hagyhatjuk említés nélkül a Kovrig Ilona által feldolgozott és megjelenés alatt álló Tatárszentgyörgy-Szabadrét késő avar temetőt, melynek le-
