Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

Horváth Attila: Régészeti kutatások a Kiskunság északi peremvidékén az őskortól az államalapításig (Eredmények és feladatok)

ga ugyancsak hordalék kavics, s aligha sorolhatók, az ugyanott elhelyezkedő kora bronzkori telep leletanyagába, E mellett szól a talajminták vizsgálata is, amely a munkánkba kérésünkre bekapcsolódott T. Dobosi Viola közlése szerint alátámaszthatja a kovaanyag korai keletkezését. Neki köszönhetjük, hogy a közösen gyűjtött, s általa feldolgozandó leletanyagból e válogatást bemutatásra átengedte. A lelőhelyen jelenleg befejezéséhez közeledő ez évi megelőző leletmentés azonban ha nem is nagy, de annál érdekesebb leletanyagot szolgáltatott. Ezek az eddig megszokottnál nagyobb méretű vakarok és egy 11 cm-es nagyságú kavicseszköz. Ezzel leleteink mintegy igazolni látszanak Dobosi Violának a tarpai rokonleletekkel kapcsolatos megállapítását, amely szerint paleolit, mezolit és neolit eszköztípusokra csoportosítható a leletanyag. Azt azonban, hogy egykorú, vagy kevert leletekkel állunk-e szemben, települési jelenségek korhatározására alkalmas állatcsont és kísérő egyéb leletanyag hiányában eldönteni egyelőre nem tudjuk.

Ugyancsak a kunadacsi lelőhelyen tártunk fel egy szarmata sír által metszett zsugorított temetkezést K-EK-i tájolásban, jobb oldalán fekvő helyzetben minden melléklet nélkül. A középkorú férfi koponyáján gyermek tenyérnyi trepanálás található, ezentúl mindössze csak annyit mondhatunk róla, hogy a sírgödör formája, elszíneződése alapján feltétlenül őskorinak, nagy valószínűséggel a bronzkort megelőző koriinak tekinthető.

A terület rézkorából szórványleletként Kunbábony területéről mindössze egy kőf->kost ismerünk, amely Halász Antal gyűjteményébe került, s az ezt követő péceli kultúra Szabadszállás határából ismert leleteinek sincs ez idáig nyoma megyénk tárgyalt területén.

Kunpeszér K-i tőszomszédságában, Sarlóspusztán azonban a kultúra jellegzetes kis füles bögréje került elő, ami viszonylag a közeli Alsónémedi kocsitemetkezés ismeretében természetesnek t űnik.

Közelebbről ismerjük viszont a terület kora bronzkorát, s úgy tűnik a Dima-Tisza közi homokdűnéken jellemző, ha szórványosan is a zóki kultúra makói csoportjának jelentkezése. Erre első ízben a Halász gyűjteményből a múzeumba került hamvasztá- sos sír anyaga hívta fel a figyelmet, amely a Kunpeszér-Sinai hegy nevű lelőhelyről származott. Jóllehet maga az urna töredékes, és elveszett, a kis méretű urna a hengeres oldalú po- hárka, valamint a két mészbetétes talpas tál, s a lelőhelyen talált hamvasztott emberi csontmaradványok sírleletre vallottak .

Azt, hogy nem kivételes jelenségről van szó a kiskunhalasi múzeum mészbetétes tálja, a Szabadszállás-Aranyegyháza szórványos tál töredéke, az Orgovány határában megmentett telep hulladékgödreinek anyaga, s a közelmúltban a kunadacsi köztemető területén feltárt - gyűjtött - leletek is igazolják. A községi temető területének tereprendezését követően az erózió marta homokdomb felületéből kiemelkedve maradt vissza a kora bronzkori gödrök kötöttebb földanyaga. Az előkerült leletanyagot vékony falú öblös fazekak, ívelt aljú perem alatt hornyolt tálkák töredékei, és szórványként egy mészbetétes tál darabja jellemzik, a nagyobb mennyiségű állatcsont mellett. A kör a- lakú hulladékgödrökön kívül az orgoványi telephez hasonlóan kis méretű lekerekített téglalap alakú 2x2,5-3 m alapterületű lemélyített földkunyhók nyomait is sikerült megfigyelni. Tetőszerkezetüket a hossztengely két végpontjában a kunyhó padlójából induló faoszlop hordozta.

Az e korszakot követő hatvani kultúra telepe Kunpeszéren az