Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Laczkó János: Az alpári bronzkori hombáredény kiegészítésére
AZ ALPÁRI BRONZKORI HOMBÁREDÉNY KIEGÉSZÍTÉSE LACZKÓ JÁNOS Katona József Múzeum A hombáredény töredékei az 1977* évi sáncátvagás rétégéből kerültek elő, a feltáró régész Dr. Nováki Gyula volt. Két tűzhely maradványai között kerültek elő három hombaredeny töredékei, ezek közül dolgozatomban a legépebben megmaradt es legnagyobb méretű edénnyel foglalkozom. A 3. számú hombáredény: legnagyobb átmérője 8k cm, teljes magassága 80 cm, űrmagassága 66 cm, talpmagassaga 11 cm, a talp külső átmérője Ul cm. A falvastagsága 3-3>5cm • / A feltárás során megfigyelhető volt, hogy a hombaredenyt a helyszínen építették; benne és mellette elszenesedett gabonaszemeket találtak (árpa, búza). A három edény tönnélékegyüttesében egy díszített korong töredékei és egy foggantyu is e o- került. Mint később kiderült - összeragasztva es kiegészítve pontosan a hombáredényre illett, annak fedője volt. A hóm ar®- dény űrtartalma 168 liter, a másik két edény 100, illetve 55 literes volt. A helyszíni megfigyelések alapján megállapítottuk, hogy az edény talprésze viszonylag ép, továbbá a legnagyobb atmero mentén levő töredékek is hozzávetőleges kört alkottak.^ kiegészítést megelőző rekonstrukciós szerkesztést Dr. Kővaki yu- lával közösen végeztük a következőképpen: A megmosott és megszárított darabokat szétválogattuk forma szerint, majd az összeillő darabokat összeragasztottam xolivi- nilbutirál denaturált szeszes oldatával. A morzsalekos tőre keket Plextollal átitatva kezeltem. A töredékeket millimé er- pauszra raktuk - először a legnagyobb átmérőt akarvan kiszer- keszteni. A jelentkező mintegy 70 cm-es hiányt a meglevő ore- dékek alkotta ív alapján rajzoltuk meg. Ezután következe a nyakátmcrő megszerkesztése a meglevő töredékek alapjan, ugyanilyen módszerrel. A fenék, illetve talprész, mint mar em i e - tem viszonylag ép volt. A horizontális síkok megrajzolása u an a vertikális szerkesztés következett. Ezt úgy végeztük, hogy egy kezdetleges pantográfot, úgynevezett profilrajzolot vetünk (két összeszorított fémlap között könnyeden csúszó acé - tűk), és ezzel levettük a talptöredék profilját és atfor í o - tűk pauszra. Felvettük a legnagyobb átmérő mentén elhelyez e o töredékek profilját és egy külön pauszra 8^ cm-es átmérővé, átrajzoltuk. Ezt mozgattuk egy a talptöredék középpontjára a lított merőleges mentén, egy leginkább megfelelő pontban rögzítve megrajzoltuk a talptöredék és a hasatmérő közötti lesz ívét. így a rögzített hasátmérőt alapul véve léphettünk tovább a lefelé íves, illetve vízszintes vállív megi^ajzolasa le . . 7, kevésbé volt bonyolult, mivel, ha összeillő töredékek nem is voltak, de nem érintkező részekből is tökéletesen kirajzolódott az íve. A vállív indításából és a mái’ megrajzolt nyak-perem átmérőből szintén könnyedén meg lehetett rajzolni a hombáredény nyakát . E rekonstrukciós szerkesztési munka után következett ennek tulajdonképpeni megvalósitasa: az edeny fel pítése. Első lépésként a talptöredékek kiegészítését végeztem e . Mint említettem, az edény helyszínen épült, így a talp also része „befejezetlen" volt, ezt most gipsszel vízszintesbe hoztam, a gipszet rézdróttal erősítettem a vasbeton mintájára. Az Acrylán lakkba merített rézdrótra a gipszkötéskor kele kezo
