Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Laczkó János: Az alpári bronzkori hombáredény kiegészítésére
^•8 víz csak nagyon kis mértékben lehet ártalmas, így bátran mertem használni ezt a módszert. A talprésznek a felső részét, ami voltaképpen az edény fenékrésze, rézszitával erősítettem meg és ezt gipszeltem be. Másodjára a hombáredény hasi részének kiegészítése következett, beleértve a legnagyobb átmérő mentén elhelyezkedő darabok kiegészítését is. Ezt úgy végeztem, hogy a pauszon megrajzolt ívre rézdrótokat hajlítottam. Kis mélységben lyukakat fúr tam a talprészbe és a rézdrótokat ide ragasztottam, illetve gipszeltem. Ahol töredék nem volt, ott rézszitát erősítettem a drótokra és ezután Modell és Moldano gipsz 5:1 arányú keverékével egészítettem ki a hiányt. A hajlított rézdrótokat felhasználva építettem fel és egészítettem ki az edényt a vállív felső részéig. A nyaki rész kiegészítése nem kívánt különösebb megerősítést, itt plasztilint használva háttérnek, raktam fel az előbb említett keverékű gipszet, beleágyazva az oda nem ragasztható, de odaillő töredékeket. A nyaki rész magasságát a pauszrajzon megrajzolt magasság adta, az így kiegészített rész re építettem rá a peremet. Harmadik lépésként a kiegészített részek csiszolása, simítása következett, ezt reszelővei, csiszolópapírral végeztem. Kézzel formált bronzkori edényről lévén szó, amelynek tartó, tároló funkciója volt - a készítője sem simította el csontlappal, vagy kaviccsal -, s a vállív homorításán kívül az edényen nem alkalmazott díszítést, így a kiegészített részeken meghagy tam a csiszolóvászon nyomait. Probléma volt, hogy a gipszkiegészítést anyagában, vagy utóbb színezzem. Mivel az anyagában való színezés porfestékkel történik, és ez gyengíti a gipsz tartását, nagyméretű edényről lévén szó, inkább az utólagos festés mellett döntöttem. Ezt barnás temperafestékkel tettem meg. Negyedik fázis a fedő kiegészítése volt, ez nem jelentett különösebb restaurátori problémát. Utoljára vízben oldott plextolt permeteztem a tárgyra, így konzerválva azt. A rekonstrukciós szerkesztési munka és a restaurálás, kiegészítés 27 munkanapot vett igénybe. Irodalom 3óna I.-Nováki Gy.: Aipár bronzkori és Árpád-kori vára Cumania VII. Kecskemét, 1982.