Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
H. Tóth Elvira: Korai avar vezetőréteg családi temetője a kunbábonyi kagán szállásterületén
17 előfordulásai, csakúgy mint az észak-itáliai típusú tőrfüg- gesztés, vagy a maszkos ábrázólású szíjvégek. Keltezésünk azonban úgy tűnik arra összpontosít, melyik az a legkorábbi időpont, amikortól kezdve számolhatunk egy-egy tárgytípus feltűnésével, s gyakorta szem elől téveszti, hogy meddig kell számolnunk az illető típus használatával, illetve sírbakerülésével. Ennek következménye, hogy jelenleg valameny- nyi korai avar, illetve 7* századi leletünk két történelmi csomópont, az avar foglalást követő emberöltő és a közép avar kor időszakának meghatározott 7- század utolsó harmada köré csoportosul. így a bócsai kör alig tucatnyi leletétől és a folyamatosan használt köznépi temetőktől eltekintve, úgyszólván nincs jelentős leletünk, amelyet a két pólus közötti több mint fél évszázados időszakra keltezhetnénk. így áll elő, hogy e keltezés szerint a kunbábonyi fejedelmi leletet, amely kétség kívül a 7* század második feléből származik és a kunpeszéri temető első sírcsoportját két generáció- nyi időköz választaná el egymástól. Ez viszont a meglevő számos rokonvonást figyelembe véve aligha képzelhető el. Elsőként a piramis alakú fülbevalókkal kapcsolatban kell néhány észrevételt tennünk. Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy ezúttal kizárólag a szentendre-peszéradacsi típusú változatra gondolok; tehát az élein üreges gömbsorokkal díszített, oldalain rekeszekkel tagolt, fedőlapján bordázott szalaggyűrűkből hajlított hengeres alapzatra ültetett gömbdíszű típusváltozatra gondolok. (Sajnos a több mint tucatnyi ismert példány, illetve esetenként fülbevalópár vagy szórványlelet, vagy kísérő leletek nélkül került elő.) E fülbevalókkal kapcsolatban László Gyula megállapítására szeretném felhívni a figyelmet, aki szerint ezek készítése az álcsatok műhelyében történt. A bonyolult, forrasztással összeépített lemezes munka, a golyósoros keretdísz és bordázott szalagok kivétel nélkül olyan elemek, amelyeknek pontos mását a bócsai kör álcsa- tos övgarnitúráin lelhetjük fel. Az általam kézbevett példányok esetében ezek az alkotó elemek a méretek és a műhelygya- koi'lat tekintetében olyannyira nem mutattak eltérést a bócsai - kunbábonyi övék körétől, hogy megállapításait csak alátámasztani tudom. E fülbevalótípus hazai készítése mellett szól továbbá az is, hogy az általam ismert 14 helyről 12 a Kárpát- -medencéből, s legtöbbjük ezen belül a Duna-Tisza mentéről szánnazik. A „P" alakú kardfüggesztőkkel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy azokkal nemcsak egyenes markolatzáródású, hanem karikás végű kardokat, sőt szablyát is felszereltek (iváncsa), s amint a dél-oroszországi fejedelmi leletek tanúsítják, használatukkal, sírbakerülésükkel a 7- század középső harmadában feltétlenül számolnunk lehet . A „P" tartófülekkel rokon ellentétes állású tarsolyfüggesztők analógiáit kizárólag a kunbábonyi fejedelmi sírban találjuk, de továbbmenve a kunbábonyi második sír és a kunpeszéri 30. sz. sír aranyból, illetve ezüstből készült függesztő verete és granuláltdíszű üvegberakásos nemesfém szegecsei a legapróbb részletekig azonosak. Mindez talán magyarázható lenne a szertartásövek aránytalanul hosszabb élettartamával; a tegez függesztő ezüstkampók, áttört téglalap alakú veretek feltűnése a keuapeszéri temető férfisírjaiban, illetve a kunbábonyi, bócsai sírokban azonban semmiképpen. Ha mindehhez hozzávesszük amit nem lehet eléggé hangsúlyoznunk,
