Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
V. Székely György: Kecskemét 17–18. századi pénzforgalma a korabeli éremleletek tükrében
116 osztrák 3 és 1 krajcárosok, cseh weisspfennigek, lengyel hatos, hármas és egyes garasok, lengyel és baltikumi polturák voltak. A kecskeméti levéltári forrásanyagban 1662 és 1711 között csaknem harminc elnevezés található a különféle eredetű és értékű aprópénzekre./lO/ Az elnevezések egy része az egész időszakon belül használatban volt, más része az illető pénz forgalmának megfelelően csak rövidebb ideig szerepelt. Előfordult az is, hogy egy pénzfajta több nevet is kapott, illetve a régebbi elnevezést egy idő után újabb váltja fel. A török hódoltság utolsó két évtizedében az egyik leggyakoribb váltópénz a török révén elterjedt, de egyébként francia eredetű 5 sous (l/l2 écu), amely a forrásokban timon néven szerepel. A timon hódoltsági elterjedését és a pénzforgalomra, valamint a pénzértékviszonyokra gyakorolt hatását Búza János elemezte./ll/ Mintegy másfél évtizedes szereplés után a timon eltűnt a helyi pénzforgalomból, valószínűleg ezért nem találjuk nyomát az eddig ismert leletekben sem. A hódoltság időszakában néhány török aprópénz (oszpora, para) forgalma is kimutatható, de jelenlétük nem számottevő, a helyi leletekben sincs nyomuk. Egész Magyarország, így a hódoltsági terület pénzforgalmára is kiható pénzügyi intézkedés volt 1059-hen a krajcárrendszer bevezetése és a nagyobb címletű krajcárveretek, a 15 és 6 krajcárosok kibocsátásának megindítása. Ezeket a vereteket - különösen a 15 krajcdrosokat - az osztrák tartományok és a királyi Magyarország pénzverdéi az 1660-as évektől olyan nagy mennyiségben készítették, hogy jelenlétük és hatásuk a század második felében meghatározó volt. A hódoltsági mezővárosok levéltári anyagában felbukkanó öreg garas elnevezés és az ugyanebben az időszakban vert 15 krajcáros érem azonosságának felismerése Búza János érdeme./l2/ Vizsgálódásai szerint az öreg garas, azaz a 15 krajcáros aránya a levéltári forrásokban és az éremleletekben közel azonos. A kecskeméti forrásanyagban a 15 krajcárost jelölő öreg garas elnevezés az 1660-as évek elején történt szórványos előfordulás után 1676-169^ között volt általános. Bizonyos időszakban ugyancsak a 15 krajcárosra vonatkozhat az 166É-1707 között használt tizpolturás és az 1682- -1695 között előforduló tizenkétpoltúrás elnevezés. A tallér értéknövekedésének hatására 1693-1695 között a 15 krajcáros érmék névértékét előbb 17, majd 18, később ismét csak 17 krajcárra emelték. Ezt követően I69É után a magyar veretű ill. az osztrák tartományokból származó 3k dénár, azaz 17 krajcár értékű 15 krajcáx'Osokat a máriás garas, esetenként 3^ pénzes garas elnevezéssel illették./13/ A felértékelés alá nem eső és továbbra is 3® dénár értékű idegen 15 krajcárosok vagy hasonló ezüst tartalmú garasveretek a kongó garas nevet kapták./lÉ/ A 6 krajcáros (kettősgaras) helyielnevezése pontosan nem állapítható meg, talán az 1686-1699 között előforduló kis garas mögött kereshetjük, majd az 1690-es években lezajlott felértékelést követően (6 kr-ról 7 kr-ra) valószínűleg a tizennégypénzes elnevezést kapta. A krajcárveretek után érintenünk kell röviden a dénár pénz- forgalomban betöltött szerepét és a leletekben való előfordulását. A levéltári forrásanyagban megfigyelhető gyakori említése nem az egykori dénár érmék nagy forgalmának tükröződése, hanem annak a korabeli gyakorlatnak, mely szerint a különféle nagyobb értékű pénzeket denárértékre átszámítva viszonyították egymáshoz. Értékmérő szerepe a korábbi évszázadokban kialakult 100 dénáros magyar forint, mint számítási pénz alkalmazásával
