Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

V. Székely György: Kecskemét 17–18. századi pénzforgalma a korabeli éremleletek tükrében

összefüggésben a Krajcárrendszer bevezetése után is megmaradt.

A fokozatos értékcsökkenés és a krajcárveretek elterjedésének hatására a tényleges denárveretek kibocsátása és forgalma egyre csekélyebb lett. A kecskeméti leletek közül mindössze egyben, az 1709 után záródott aprópénz-leletben fordult elő többszáz darabos mennyiségben.

A tárgyalt korszakon belül az eddig említett váltópénzek mellett még egyéb idegen aprópénzek is jelen voltak a pénzforgalomban. Ezek közül a lengyel, illetve lengyel mintára vert pénzek játszottak számottevő szerepet. A csekély értékű lengyel aprópénzek magyarországi jelenléte a ló. század közepétől nőtt meg és forgalmuk a 17- század folyamán is végig megfigyelhetö. Elsősorban az ország északi és keleti területein (Felsö-Magyar- ország, Partium, Erdély) forogtak jelentős mennyiségben, de eljutottak a hódoltság területére is. A kecskeméti források alapján az alábbi lengyel pénzek forgalma mutatható ki: zolota, őrt, sustak, poltura és silling./15/ Ezek közül a polturának jutott a legnagyobb szerep, a 17• század második felében a dénár mellett ezt alkalmazták a nagyobb váltópénzek átszámításánál (négypolturás, tizpolturás, tizenkétpotturás). A korabeli kecskeméti éremleletekben az őrt (18 garasos), a sustak (6 ga- rasos), a dutka (3 garasos), a garas és a poltura bukkan fel, de mennyiségük csak egyetlen leletben számottevő.

Az értékpénzek és váltópénzek forgalmának az éremleletek segítségével történt áttekintését a következőkkel zárhatjuk:- Az eddig ismert leletek meghatározásai pontos adatokat szolgáltatnak a leletek összetételéről, a bennük előforduló pénzek arányáról, koráról és származási helyéről. Ugyanakkor nincs adat a lelet egykori tulajdonosáról és nem ismert az éremanyag összegyűjtésének folyamata sem.- Tény, hogy az éremleletek önmagukban nem nyújtanak kellő alapot az egykorú pénzforgalom összes jellemzőjének megállapításához, de a levéltári kutatást kiegészítve segítséget adnak a korabeli pénzforgalom teljesebb megismeréséhez.

Jegyzetek

1 Búza János: öreg garas /A hódoltság utolsó éveinek pénzforgalmához/ Történeti Szemle, 1973* 151-159*

Búza János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe a pénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században /nagykörös 1622-1682/ Történeti Szemle, 1977* 73-106.

Iványosi-Szabó Tibor: Pénzforgalom Kecskeméten 1662-1711 között. Századok, I98O . 71-99*

Iványosi-Szabó Tibor: Az aranyforint forgalma Kecskeméten 1662-1711. numizmatikai Közlöny, 1979-1980. 63-76. Iványosi-Szabó Tibor: A tallér Kecskeméten /1626-I.7II/ Levéltári Közlemények, 1979- 201-224.

Iványosi-Szabó Tibor: A „kongó" nevű pénz forgalma Kecskeméten. Történelmi Szemle, 1981. 287-295*

2 Iványosi-Szabó /2-979/ 202-205.

3 A leleteket a Magyar nemzeti Múzeum Éremtárában /=MNM.É./ határozták meg, és a leletjegyzékek többségét a numizmatikái Közlönyben /=N.K./ közölték. A darabszám után zárójelben a záródási év szeregei.

206/423/ db /1683/ MNM.É. 313/1897.

68 db A696/ MNM.É. 187/1892.

879 db /1702/ MNM.É. 198/1907. N.K. 1907. 66.

189/197/ db /1702/ MNM.É. 292A/1910. 2243/1910. N.K. 1912.19.

158 db /1702/ MNM.É. 3O8A/1915. 1013/1915.- 117 -