Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
V. Székely György: Kecskemét 17–18. századi pénzforgalma a korabeli éremleletek tükrében
csátása és ezt követően az egész tallérok verésének visszafogása, amelyek végül a tallérok felértékelődését és a forgalomból való elszivárgását eredményezték. A Duna-Tisza közi mezővárosokból ill. az egész hódoltsági területről jelentős mennyiségű értékpénz (dukát és tallér) áramlott ki a Török Birodalomba különféle adók és egyéb kifizetések formájában. Az egész tallérok helyét a krajcárveretek és egyéb váltópénzek mellett magyar és osztrák fél- és negyedtallérok, valamint a német területen vert résztallérveretek (elsősorban 2/3 tallérok) töltötték ki. Ennek bizonyítéka a már említett, 148 db 2/3 tallé- rosból álló lelet. A magyar és az osztrák tartományi tallérveretek arányának csökkenése azzal is járt, hogy a város pénzforgalmában megnőtt az idegen tallérok aránya. Külföldi tallérveretek előfordulása egyébként az egész 17. századi pénzforgalomra jellemző. A különféle tallérok elkülönítése és az elnevezések feltűnése főleg a 17. század utolsó negyedében figyelhető meg./9/ A magyar tallérok mellett jelentős szerepet játszó osztrák ill. örökös tartományi tallérok imperiális vagy császár tallér néven szerepelnek. Ugyancsak így nevezték az egyéb, főleg német birodalmi tallérokat, melyeket hasonló pénzláb alapján vertek. A 17. század egyik legkedveltebb tallérfajtája a gréci tallér volt, melyet a stájer főherceg és a mindenkori osztrák uralkodó veretett. A korszak másik kedvelt tallérfajtája a független német- alföldi tartományokban 1575 óta veretett oroszlános tallér volt. Az iratokban rendszeresen feltűnő megnevezését a többi tallértól eltérő súlya és pénzlába indokolta. A francia tallér előfordul timon tallér elnevezéssel, de ugyancsak ezt a tallérfajtát rejti a fehér tallér elnevezés is. A cikett tallér a velencei scudók, a keresztes tallér pedig valószínűleg a spanyol-németalföldi patagonok népi elnevezése. A piaszter említése a török területeken elterjedt spanyol pesok használatáról és nevének átvételéről tanúskodik. A dukát és a talléi- után tekintsük át a kisebb értékű pénzek leletekben való előfordulását és a helyi pénzforgalomban játszott szerepét. A leletekből azonosítható 2023 darab érem közül 1355 darab (67 %) volt az aprópénz, az összérték 12 $-a. Ebből 1331 db (98,2 >S) 15 krajcáros volt, 1 db (0,1 </j) 10 kraj- cáros, 21 db (l,5 /) 6 krajcáros és 2 db (0,2 L/o) lengyel 18 garasos. A 15 krajcárosokat tartalmazó négy lelet megoszlása a következő: záródási darab- 15 krajcárosok száma idő szám összesen magyar külföldi- 115 1702 879 875 99,5 1o 340 38,9 535 61,1 * 1702 189 160 84,7 1° 72 45,0 ck 88 55,o 1o 1702 158 156 99,7 1o 65 41,7 91 58,3 1o 1706 170 i4o 82,4 * 61 43,6 1o 79 65,4 1° Az eddigi leletadatok alapján az aprópénzek forgalmára vonatkozó vizsgálódást azzal a megállapítással zárhatnánk le, hogy az értékpénzek mellett a váltópénzek szerepét a 17. század második felében túlnyomó többségben a 15 krajcárosok töltötték be, egyéb veretek jelenléte alig számottevő. A leletadatok révén kialakuló egyhangú képet árnyaltabbá teszi az a lelet, melynek ugyan pontos meghatározásával és számszerű összetételével nem rendelkezünk, de a benne előfordult pénzfajták felsorolásszerű említése is jelzi, hogy a fentebb vizsgált leletek nem tükrözik teljes hitelességgel az egykorú pénzforgalmat. Az 1709 után záródó, több ezer darabos leletben magyar garasok, polturák és dénárok mellett erdélyi garasok,
