Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)

V. Székely György: Kecskemét 17–18. századi pénzforgalma a korabeli éremleletek tükrében

Feltűnő1', hogy a leletről készített Feljegyzés nem említ velencei aranyakat, pedig nehezen hihető, hogy ez a sokféle arany- yeretből álló lelet ne tartalmazott volna egyetlen darabot sem a korabeli Európa egyik legismertebb értékpénzéből. Ezt a feltevést erősíti meg az 1696-ban záródó 68 darabos aranypénzlelet, amelyben a 60,3 $-ot kitevő magyar aranyak mellett a lelet 36,7 fi-át velencei zecchinók teszik ki.

Mindössze egyetlen vegyes összetételű lelet volt az 1706-os záródású 170 darabos lelet, melyben az értékpénzek (3 magyar dukát, 3 külföldi tallér, 5 magyar féltallér) váltópénzekkel (15 krajcárosok) együtt fordultak, elő. Az aranyak itt a lelet összértékének 19,4 $-át alkották.

A tárgyalt korszakon belül legkésőbb, 1740-ben záródott az a 205 darabos aranylelet, amely a 18. század első felének ér- tékpénz-forgaImáról tanúskodik. Jelentős értéke alapján arra következtethetünk, hogy a Rákóczi-szabadságharc bukását követő lassú konszolidáció idején a megnehezült gazdasági és kereskedelmi feltételek mellett is volt lehetőség a mezőváros egyes lakójának komolyabb készpénzvagyont összegyűjteni. Kibocsátók szerint csoportosítva a lelet összetétele a következő:- 113 da rab szám

dukát

ért

ék

Magyar

176

db

85,8

cf

/O

178

70,

9

*

Osztrák tartományi

11

db

5,4

7

50

19,

9

rí

1°

Német birodalmi

9

db

h,h

7>

9

3,

6

7°

Velencei

7

db

3,^

7°

7

2,

8

7

Spanyo1

2

db

1,0

7>

7

2,

8

7°

A levéltári források tanúsága szerint az aranydukát, mint a korszak legnagyobb értékű és értékét legjobban megőrző pénze fontos szerepet töltött be a Duna-Tisza közi cívis városok pénzforgaImában./4/ Használata és a pénzforgalomban jelenlevő mennyisége szoros összefüggésben volt a várost és annak lakosságát érintő gazdasági-pénzügyi jelenségekkel ill. a politikai -katonai eseményekkel.

Az eddigi történeti kutatás alapján kétségtelen, hogy a cívis városok a jelentős mennyiségű értékpénzre (dukát, tallér) az állatexport révén tettek szert./5/ A lakosság birtokába ill a városi pénzforgalomba kerülő értékpénzek mennyiségét elsősorban a marhakivitel nagyságrendje és folyamatossága befolyásolta, ez pedig a gazdasági körülményektől és a katona események okozta létbizonytalanságtól függött.

A magánkézben felhalmozódó értékpénzek mennyiségéről néhány végrendelet adata tájékoztat: Kozma Mihály 1680-ban kelt végrendeletében 51 dukát és 100 tallér készpénzről, valamint 990 tallér értékű követelésről hagyatkozik. Kőrös Mihályné 1706-os végrendeletében 660 dukát, 195 tallér, 27 tallér értékű aprópénz és 60 tallér értékű követelés szerepel./6/

A levéltári forrásokban az aranydukát legtöbbször minden egyéb megjelölés nélkül szerepel, ami azzal magyarázható, hogy a korabeli magyar és külföldi aranypénzek többségének pénzlába és értéke közel állt egymáshoz, megkülönböztetésükre csak i- dőnként került sor, gyakoribbá csak a török kiűzését követő időszakban vált. Meg kell jegyeznünk, hogy a forrásanyagban az aranydukátokát megkülönböztető elnevezés előfordulása nem fedi teljesen az egyes külföldi aranyak forgalmának időhatárát. A velencei zecchinókra vonatkozó ciklin (citkin stb.) arany elnevezés pl. 1684 és 1696 között szerepel, holott ezek az aranyak minden bizonnyal már korábban is használatban voltak. Ugyanez a helyzet a török arany esetében is, melynek forgalmával korábban is lehet számolni, mint a források által beha-