Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 (Kecskemét, 1985)
Váczi Mária: A Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum tevékenysége 1981-től napjainkig
109 Az egyszerű technikai ismereteken túl megpróbálják a gyerekekhez közel hozni a tárgyak sugallta szellemi üzenetet; szóljon az akár hagyományról, akár napjainkról. Tapasztalat, hogy a hétvégi ún. „nyitott házas" napokon erre kisebb a lehetőség, a résztvevők állandó változása miatt. Az ország minden részéről megfordulnak a házban egy-egy hét végén. 1982-ben 4l6 alkalommal volt ilyen foglalkozás, míg 1983-ban 557 alkalommal. A résztvevők száma 10.800 ill. 12.000 fő. A módszertani továbbképzések száma is nő, míg 1982-ben 5 alkalommal 142 fő, addig a múlt évben 13 alkalommal 600-an vettek részt ilyen bemutatón. Az Óvónőképző Intézettel közösen Játékkészítő speciális kollégiumot szerveztünk. Igen nagy érdeklődés van iránta, a foglalkozásokat Nagy Mária és dr. Kriston Vizi József vezeti. Kísérleti programok A múzeum alapdokumentuma kiemelt szerepet szán az itt folyó kísérleti csoportok működésének. Itt a csoportok vezetőinek lehetőségük van arra, hogy - minél szélesebben értelmezve a kreativitás fogalmát - összetett, a gyermek egész személyiségére ható tervet állítsanak össze. Ezek a kísérletek nem öncélúak, egy-egy kísérlet befejezésekor összegezik a tapasztalatokat, s kiadvány formájában eljut mindazokhoz akiket érdekel, akik gyerekekkel foglalkoznak. Eddig három ilyen kísérleti csoport munkája fejeződött be. Valamennyi 1982-ben kezdődött óvodások ill. az agyagozó csoportnál általános iskolások bevonásával. Az időszaki kiállításoknál említettem a Kardos Mária iparművész által vezetett agyagozó csoportot. Egyik célja: annak a gondolatnak a végigvitele, hogy a gyermekek manuális készségének fejlesztésében milyen jó ötleteket lehet meríteni a primitív fazekasságból. Bebizonyosodott, hogy a gyerekek sokkal többet tanulnak abból, ha maguk végig csinálják a munkafolyamatokat, megismerkednek az anyagokkal. így remélhetjük azt is, hogy az ilyen gyerek „soha nem lesz egészen kijátszható mai fogyasztói világunk értékrendjétől" - mondja Bernard Leach ang o1 ke ramikus. Az óvodai ábrázolás - foglalkozások módszertani lehetőségei - ennek a középső csoportos óvodásokból álló kis közösségnek Nagy Mária népművész volt az irányítója. Folyamatosan megismerkedtek a különböző anyagokkal, az irányított munka nem jelentett kényszert a gyerekek számára. „Három sarok" várta a gyerekeket; az aznapi foglalkozás, a szabad játék és a babaszoba színterei. Mindkét csoport vezetője úgy szerkesztette meg a foglalkozásokat, hogy az asztalhoz, székhez kötött munka után közös mozgásos játék, tánc és éneklés következett - kielégítve az ilyen korúi gyerekek mozgásigényét is. Sokat vitatkozunk a vizuális kultúráról, hogyan lehet, s mi módon fejleszteni. „Úgy látszik - mondja Vargha Balázs -; mintha korunk cáfolná azt a tételt, hogy az emberiségnek közös kincse a művészet, közös képessége az alkotás." Egyebek mellett ez az ütköző pont a hagyományos oktatás és az alkotó pedagógia között. Addig amíg az előző leszűkít, egy helyes megoldást fogad el, az utóbbi többféle megoldási lehetőséget keres, önálló gondolkodásra épít. Kedvező helyzetben minden gyerek alkotó tehetségről tesz tanúbizonyságot; s így igaz lesz az, hogy ha mindegyiknek szabad tehetségesnek lenni; ha közös szereplés hoz közös sikert, úgy jóval kevesebb a személyiség torzulásának a veszélye.
