Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
VI. Összegzés
Sükösd tanácsa rendszeresen a Németh-kovácsokat bízta meg a helység által üzemeltetett különféle épületek (kocsma, szárazmalom, stb.) és építmények (pl. jégverem, kutak) javítási munkálataival. A kovácsok jelentősebb anyagi bevételhez jutottak a szekerek, kocsik, szánok vasalási munkálataiból. A gyakori munkák közé sorolhatók a jobbágyok lovainak patkolásai, ritkább volt a télen használatos griffes patkók felveretése, melyet csak a tehetősebb személyek engedhettek meg maguknak. Az ügyeskezü falusi vasverők ezermester módjára minden apró-cseprő vasmunkát elvállaltak. A falusi nép nemcsak a mezőgazdasági eszközök javításával, hanem a különféle konyhai edények, a gazdaságban használatos vasszerszámok reparációjával is a kovácsot kereste fel. A megrendelések között többször megjelenik a kisebb dongás edények (dézsa, pitli, véndő, stb.) abroncsozása. A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban fennmaradt XVIII-XIX. századi kontraktusok szerint Sükösd helység, illetve egyes vállalkozó szellemű személyek időnként bérbevették az érseki uradalomtól a különféle regálék (kocsmáltatás, húsmérés, malom, stb.) jogát. A földművelő-állattartó jobbágyok részére végzett munkák mellett a kovácsok rendszeresen javítottak vállalkozóknak többek között kocsmaépületeket, mészárszék berendezéseket, pálinkafőző eszközöket, stb. A Németh-család vagyoni helyzetéről árulkodik, hogy bérest, szolgálót is alkalmaztak. A hivatalos XIX. század eleji árszabásoknál árnyaltabb képet alkothatunk a béresek, szolgálók készpénzes és egyéb természetbeli juttatásairól a kontós-könyvek bejegyzései segítségével. A 30-40-50 birkát tartó sükösdi gazdák állataikat nem önálló nyájban őrizték, hanem egymással társulva, juhtartó gazdatársulásba tömörültek, és fogadott juhász felügyeletére bízták állataikat. A feljegyzések szerint a közös nyájban általában nyolc-tíz magánszemély 500-600 birkája legelt. A juhállomány nyilvántartását az állattartó kézműves vezette kontós-könyveinek hasábjain. Feltehetőleg az uradalmi birkatartás hatására terjedt el a jobbágyok körében is az állatoknak adott só, ami szintén szerepelt a kiadási tételek között. Az állattartóknak a húshaszon mellett jövedelmet biztosított a kifejt tejmennyiség, valamint a birkák gyapjának értékesítése. A sükösdi sertéstartás régies vonását tükrözi a gazdánként szerveződött magán sertésfalkák létezése. A disznók őrzését az állattartó gazdaközösség, a cimboraság szervezte. A kanász megfogadásának feltételeit, a járandósága vezetését, és a sertéslétszám alakulását szintén a kovács tartotta számon. Az iparos család több szőlőparcellával rendelkezett, amelynek munkálatai szintén fellelhetők a kötetekben. A feljegyzések alapján jól nyomon követhető a szőlőmunkák éves rendje a nyitástól a takarásig. A szőlők tavaszi nyitását a Duna áradása miatt olykor megelőzte a szőlőföldek árkolása. A legfontosabb munkafázis a következő évi termést meghatározó metszés volt, amit a kovács mindig a hold állásához ütemezett. A metszésekről külön oldalon vezette feljegyezeit. 66
