Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
VI. Összegzés
VI. ÖSSZEGZÉS A forrásként használt kontós-könyvek segítségével megismert sükösdi kovácsdinasztia tagjainál a szakmaszeretet, az elhivatottság nagyfokú szakmai tudással és jó üzleti érzékkel párosult. Az írás és olvasás tudományában jártas szakemberek intelligenciájukkal kiemelkedtek a községi jobbágytársadalom tagjai közül. A kovácsmesterek „több vasat tartottak a tűzben”: szakmai munkájuk mellett földet műveltek, állatot tartottak, hajómalmot üzemeltettek. Előrelátó gondolkodásukkal biztos alapokon nyugodott nagycsaládi gazdaságuk. A források adataiból kiolvasható, hogy a sükösdi vasverők nem fából égetett, hanem bányászott szénnel dolgoztak a vizsgált időszakban. A kovácsoláshoz szükséges tüzelőanyagot a Mecsek szénbányáiból szerezték be. A nyersvasat szabadkai, zombori, bajai, kalocsai és pesti vaskereskedőktől vásárolták. A kovácsok rendszeresen megfordultak a környező települések vásárain, búcsúin, ahol a munkavégzésük alapanyagainak beszerzése mellett alkalmazottaik ruhajárandóságait is megvásárolták. A hitel-könyvek tanúsága szerint a Németh-műhelyben legalább négy ember dolgozott egyszerre. A sükösdi kovácsmester fia mellett rendszerint egy-egy inast és legényt is alkalmazott/tanított. A kovácsinasok és legények készpénzes fizetését és ruhailletményét a megfogadásukkor rögzítették, a járandóságok kiadását az év folyamán folyamatosan vezették. A sükösdi kovácsmester a helyi jobbágyközösség kisebb rétegével - általában 22 gazdával - szerződéses viszonyban állt, akiknek ekéit, csoroszlyáját konvencióért élezte. A jobbágyok a munkavégzést azzal viszonozták, hogy megszántották a kovács szántóföldjeit, illetve gabonával, vagy készpénzzel fizettek. A falusi társadalom többi tagja a kovácsnál megrendelt munkáért készpénzzel fizetett, vagy pedig természetben nyújtott ellenszolgáltatással - többnyire munkavégzéssel - rendezte tartozását. A forrástípus elemzésével kirajzolódott előttünk egy falusi kisiparoscsalád gazdag életműve. Képet alkothattunk munkáiról, megrendelőinek köréről, kapcsolatrendszerérői. Az elvégzett kovácsmunkák mellett jól elkülöníthetők a különböző állami és egyházi kötelezettségek. Rendszeres robotmunkának számított a széna és zab porció Kecskemétre fuvarozása, valamint a környékbeli Duna- töltések építési, javítási munkálatai. A kovácsmester a gyalog és kocsival teljesítendő robot szolgálatait néha saját maga végezte, de gyakran bízta alkalmazottaira is. A kovács földesura, a kalocsai érsek felé teljesítendő kötelezettségei közül leggyakrabban az uradalmi alkalmazottakat (ispán, pintér, erdőcsősz, stb.) fuvarozta, illetve szálasterményeket (széna, szalma) szállított az előírt helyekre. A kötelező ingyenmunka teljesítése mellett a kalocsai érseki uradalom részére rendszeresen végzett kisebb-nagyobb vasmunkákat is. A felsőbb hatóság megbízására végzett bérmunkákat rendes munkadíj felszámolásával végezte. 65
