Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
V. A források tanúságai
Németh Ferenc 1823-ban 116 birkát és 26 bárányt bízott Juhász György juhász felügyeletére. A pásztor éves járandósága a következőkből tevődött össze: 17 forint készpénz 19 mérő búza, 30 font só, 30 font szalonna, fél mérő „eleség” (főzelék), kétnapi fejés, és 130 birka teleltetése.275 A közös nyájban nyolc magángazda és a plébános 550 birkája legelt. A kovács-gazda 142 jószágán kívül Csizmadia Ádám 103, Kosár Jakab 97, Sipos Márton 49, Sipos János 36, Medve József 37, Kernya Mihály 36, Hambalkó István 29, és a pap 21 állatot bocsátott pásztorkézre.276 Az állatállományért felelős számadó juhász munkáját a bojtár segítette. A kovács 1824 januárjában Juhász György „bujtárjának” adott két forint készpénzt, és egy pár csizmát patkóit 21 krajcárért.277 A halottak napját megelőző Mindenszentek napja a XIX. század első felében jelentősebb ünnepnek számított Sükösd római katolikus népe életében. A falu templombúcsújának ünnepén a család szétszóródott tagjai találkozhattak egymással.278 A sükösdi kovácsmester erre az alkalomra rendszeresen levágott egy birkát, amit paprikásként elkészítve a családtagok jóízűen elfogyaszthattak.279 A húshaszon mellett jelentős jövedelmet biztosított a birkák gyapjának értékesítése. Németh Ferenc 1823 májusában Kajger Izsák bajai zsidó gyapjúkereskedővel kedvező egyezséget kötött. A gyapjúfelvásárló vállalta, hogy a gyapjú átlagos felvásárlási áránál 5 forinttal többet fizet.280 A juhok nyírása után az értékesíthető „füzető gyapjú” 210 font súlyt nyomott a mérlegen. A kereskedő 1823. július 27-én a 85 forint értékű gyapjúért 12 forint 30 krajcár előleget fizetett. Fontos bevételi forrást jelentett a tejhaszon. A forrásokból nem derül ki, hogy naponta hányszor fejték a juhokat. Agócs Jánost 1823 márciusában fogadták meg fejős juhásznak. A pásztor járandósága volt: 4 forint készpénz, 4 mérő búza, 3 bárány, egy pár csizma, és a saját birkái után egy napi fejés. A feljegyzésekben szereplő sükösdi juhtartó gazdák többségének 30^10-50 birkája volt. A kisebb birkatartók állataikat nem önálló nyájban őrizték, hanem a nagyobb gazdákkal közösen juhtartó gazdatársulásba tömörültek, és fogadott juhász felügyeletére bízták állataikat.281 Az 1823. esztendőben tíz módosabb, többnyire negyedtelkes személy adta közös pásztorkézre jószágát. A legtöbb birka a kovácsmester tulajdonában volt. Németh Ferenc (130 db), Csizmadia Ádám (101 db), Kosár Jakab (88 db), Sipos Illésné (47 db), Sipos János (36 db), 275 TIM. A. 4817.2012. K. I. 180. 276 TIM. A. 4817.2012. K. I. 264. 277 TIM. A. 4817.2012. K. I. 180. 278 A Jánoshalma határában lévő illancsi tanyavilág népe a zarándokok által felkeresett szentbúcsútól megkülönböztetve torkos búcsúnak nevezte a templom védőszentjének ünnepén tartott községi búcsút. BÁRTH János 1980. 62. 279 TIM. A. 4817.2012. K. I. 50., 52., 54., 56., 176. 280 TIM. A. 4817.2012. K. I. 227. 281 A hajdúszoboszlói fejős nyájgazdaság működését részletesen elemzi: FÖLDES László 1962. 46
