Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
V. A források tanúságai
Kernya Imre Mihály (35 db), Medve József (37 db), Hambalkó István (27 db), plébános (21 db), és Agócs János juhász (100 db) összesen 622 birkája legelt a közös nyájban. Ahhoz, hogy a birkák jó tejelők legyenek, jól kellett tartani őket a legelőn. Az állatok étvágyának növelését segítette a sózás.282 Feltehetőleg a magasabb szintű uradalmi állattartás hatására kezdték el a magánnyájaknál is alkalmazni a sózást. A közvetítők maguk a pásztorok lehettek. A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban fennmaradt Szudár József sükösdi juhász Nehiba Jánossal, a kalocsai érseki uradalom számvevőjével 1830. március 27-én kötött kontraktusa, ami az uradalom szentisváni kerületében legeltetett két juhfalka mellett letöltendő számadó juhászi teendőket szabályozta. A szerződés előírta, hogy a számadó juhász kötelessége a „Bojtárjai által a’ Só Köveket meg töretni, meg daráltatni, és a’ Sózást mindenkor úgy Uradalmi Tiszt előtt meg tenni, és a Sózásrul való Jegyző Könyvébe fel Íratni, mind a ’ Sózás napját, mind a fel ment Só mennyiségét mind a meg sózatott Juhok számát. ”283 A sükösdi juhtartó gazdaközösség tagjai a sótömbök vásárlására a pénzt maguk adták össze. Birkánként 3 krajcárt kellett befizetnie minden állattartónak 1823-ban.284 A feljegyzések nem említik, hogy honnan szerezték be a juhoknak szánt sót. Mindössze egy adat szól arról, hogy 1824. Luca napján Marusa Bertalan a juhásszal hozott 60 font sót 11 forint 8 krajcárért.285 A sükösdi szálláskertektől - amiket az I. katonai térképfelvétel német mérnökei „Süköst Szállás” alakban jegyeztek fel - keletre nagy kiterjedésű homokos legelő húzódott a XVTII. század végén, XIX. század első felében.286 A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár Térképtárában erről a területről őriznek egy 1771-es úrbéri térképet, amelyen a „Pascuum” - vagyis legelő és a „Terra Sabulosa vulgo Homokoss Flegyek” feliratok olvashatóak.287 A sükösdi juhászok ezeket a magasan fekvő, szárazabb, gyér fuvü legelőket hasznosították birkalegeltetésre. A kovács feljegyzések között néhány adat utal a pásztorszállásra, az egyik szerint például 1820 márciusában több birka és bárány döglött meg a „szárny ékon”.288 A számadó juhász felelősséget vállalt a gondjaira bízott jószágokért. A juhászok fontos feladata volt a különféle állatbetegségek orvoslása. Egy Baja környékéről 1830-ból fennmaradt pásztorfogadási szerződés megörökítette, hogy a juhász kötelessége a „himlő”, a „métely”, a „vértályog”, a „kergesödés”, az „elvetélés”, és a „hasmenés” megelőzése/kezelése.289 282 A dunántúli memyei uradalom tiszttartója a „modem” gazdálkodás elveit szem előtt tartva juhtartási „útmutatót” adott ki a XIX. század első harmadában, amelyben a juhok sózására is kitért. TÓTH Tibor 1971.250. 283 BÁRTH János 1997. 295. 284 TIM. A. 4817.2012. K. I. 265. 285 TIM. A. 4817.2012. K. I. 267. 286 HIT. I. Col. XIV. Sect. 31.; DUNA-MAPPÁCIÓ 2006. 1461. térképszelvény. 287 KFL. VIII. 2. a. No. 15. 288 TIM. A. 4817.2012. K. 1.51. 289 BÁRTH János 1997. 295. 47
