Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
V. A források tanúságai
sükösdi egyházi személy stájer bocsijának javítási munkálataiból. Például 1839 júliusában a kocsi eltörött nyújtóját megerősítették, a két tengelyt megvasalták, a kerekekre négy singet, nyolc karikát szorítottak, két puskát és négy új kerékszeget készítettek, valamint a csavarokat megszorították összesen 7 forint 30 krajcárért.138 Az esperes 1840-ben a szánkóját vasaltatta a helyi iparosokkal (2 forint 15 krajcár).158 159 A plébános használatában lévő eszközöket időnként kisebb javítási munkákkal kellett helyrehozni. A hitelkönyvekben találhatunk efféle feljegyzéseket:- „Sóó darálóra pántot” (18 krajcár)- „hernyó szedőt” javított és „vas vellának egyik ágát” nádalta, másikat forrasztotta (50 krajcár),- „ egy ablak rámát az meleg ágyra ” vasalt (36 krajcár),- „hat kar székre 24. pántotskát” (1 forint 12 krajcár)- „ egy fejszét atzelaztam ” (36 krajcár)- „fontra való lántzot hoztam Baj árul” (1 forint). Országszerte általánosan elterjedt volt a bejárati- vagy a konyhaajtó előtti saráglyának nevezett félmagas lécajtó, ami védte a lakást az udvaron lévő állatoktól, de a szellőzést biztosította.160 1840 nyarán a sükösdi plébánia nyitott tornácán, a „gang saráglyán” nádalt meg és szegezett fel egy „hevedert” a kovács (24 krajcár).161 Az egyik kontós-könyvi bejegyzés arról árulkodik, hogy az esperes szerette a halat, mert 1846 júniusában egy halsütő rostély javíttatott (20 krajcár).162 A jobbágyok részére végzett munkák Konvenciós ekék élezése, javítása A különböző kovács munkafázisok megértéséhez szükséges néhány szakkifejezés tisztázása. A mezőgazdasági eszközök, járművek fa alkatrészeinek kovácsoltvassal történő megerősítését nevezték vasalásnak. A nádiás, vagy nádalás a vaseszközök vassal való hegesztését jelentette. Ez a művelet a tűzihegesztésnek felel meg, amit a XX. században hiccelésnek is neveztek. A vasszerszámok, vasalkatrészek acéllal való összehegesztését acélozásnak nevezték.163 A sükösdi jobbágyok a XVIII. században kétnyomásos gazdálkodást folytattak, amelynek lényege, hogy a szántóföldeket két nyomásra osztották. A szántóterület egyik felébe őszi, a másikba pedig tavaszi gabonát vetettek és nem hagytak ugart.164 A Duna-Tisza közén szántóföldi művelést folytató jobbágyok 158 TIM. A. 4817.2012. K. III. 31. 159 TIM. A. 4817.2012. K. III. 32. 160 ZENT AI Tünde 1997. 174. 161 TIM. A. 4817.2012. K. III. 61. 162 TIM. A. 4817.2012. K. III. 164. 163 FRECSKAY János 1912. 176. 164 BOROSY András 1997. 789. 32
