Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
V. A források tanúságai
egyenes gerendelyű, szarvtalpas faekéket használtak a XIX. század közepéig, amelyeknek vaspapucsait, csoroszlyáit, címervasait mindig a helyi kovácsok készítették.165 Az egyik leggyakoribb és legfontosabb kovácsmunka az elkopott ekék élezése, javítása, nádalása volt.166 Németh János kovácsmester az 1819. esztendőben feljegyezte, hogy konvenciós ekékhez milyen kötelességet vállalt. A kontós- könyvben az alábbi feljegyzés olvasható: „Széles vasat tsoroszlyát Élesíteni a mennyiször Szügséges, esztendőben egytzer kis nádlást tenni, ha szügséges eke nádat, tzímert tsinálok, göröndöt, tezslát meg pántolom, tzímer ösztöke, ha eltörik meg forrasztom, ha el kopik meg nádolom, az taliga tengőit kész vassal meg vasalom, min ezen munkát ha szügséges úgy tartozom, hanem szügséges másbul ki pótolni nem tartozom” }bl Németh Ferenc mester az 1819. évben a következő gazdák ekéit élezte: Kernya Antal, Kernya Imre, Kosár Ferenc, Bajai Imre, Tóth András, Csordás Mihály, Vörös János, Bujdosó M. Sipos Gergely, Sós Pál, Balázs József, Sós K. György Mátyás, Vörös Máté, Kézsmárki József, Zsinór Pál, Törköly Mihály, ör. Sós Mihály, „Törkő Miska”, Sipos Gergelyné, Gyuka János, Kosár János, Csizmadija Adám, Konyár Tamás. A jobbágyok az ekeélezésért „cserébe” a kovács szántóföldjeit rendszeresen felszántották, illetve búzát vagy készpénzt adtak neki. Járművek vasalása Az Alföld területén, így a Duna-Tisza közén is a négykerekű járművek ökörrel vontatott változata a szekér, a lóval húzott jármű pedig a kocsi. A vonó- rúdhoz különböző módon fogatolt eltérő vonóállat alapján kialakult táji elnevezéseket a Magyar Néprajzi Atlasz és a Magyar Nyelvjárások Atlasza térképszelvényei is rögzítették.168 A szekeret általában erősebb, vastagabb, és esetenként egyszerűbb megmunkálású alkatrészekből állították össze, mint a kocsikat. A kocsirudat a jármű alvázához tartozó juhafa tartja, míg a szekér rúdjának súlya a vonóállatot terheli.169 A néprajzi atlaszgyüjtés során a szekér és kocsi részeire vonatkozó térkép- szelvények összeállítója a hajlított oldalú kocsi elterjedését a Dunántúlra pozícionálta.170 Ezzel szemben az ívelt kocsioldal a Tiszántúl déli részén és a Duna- Tisza közén is előfordult a XIX. század elején.171 Ezt igazolja egy 1862-ben megjelent tájismertető tanulmány a Kalocsai Sárközről. Bajnai József szemléleKOTHENCZ Kelemen 2010. 200. 166 BALASSA Iván 1973.337. 167 TIM. A. 4817.2012. K. I. 100-101. 168 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1987. 192. térkép; DEME László - IMRE Samu (szerk.) 1968. 141., 142. térkép 169 KEMECS1 Lajos 2005. 436. 170 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1987. 195. térkép 171 H. CSUKÁS Györgyi 2004. 9. 33
