Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
V. A források tanúságai
A kovácsmester rendszeresen járt a bajai, Baja környéki, és néha a kalocsai, valamint a pesti vásárokba. Ilyenkor szerezte be a vaskereskedőktől a nyersvasat, tájékozódott az aktuális kereskedelmi árakról. A kovács ekkor szerezte be a foglalkoztatott inasok, legények, béresek, szolgálók ruhajárandóságát. Bajának a XIX. század elején évente négy országos vására volt: a Szent György-napi (április 24.), a Magdolna-napi (július 22.), a Máté-napi (szeptember 21.) és a Miklós-napi (december 6.).105 A források is igazolják, hogy a legnagyobb forgalmat a Máté napkor tartott vásár jelentette. Foglalkoztatott inasok, legények „Egy kovács nem kovács, kettő kovács fél kovács, három kovács egy kovács ” - tartja az ismert közmondás.106 Ez arra vonatkozott, hogy legalább három ember összehangolt munkája kellett a nehéz fizikai munka gördülékeny és hatékony elvégzéséhez. A rangidős kovácsmester vezényszavaival és kisebb méretű kalapácsának ritmikus ütéseivel irányította a munkát. A ráverő legény nagyméretű, 3-5 kg súlyú kalapáccsal az izzó vasdarabot alakította. A harmadik személy, az inas pedig a tüzet táplálta, és a kisebb munkákkal idősebb munkatársainak keze alá dolgozott. A céhes időkben kizárólag céh-tagok vehettek fel műhelyükbe inast, és szabadíthattak fel. Források hiányában csak feltételezzük, hogy a sükösdi kovácsmester a legközelebb lévő bajai kovács céh tagjaként végezte falubeli tevékenységét.107 A hitelkönyvekben mindössze egy utalás található a bajai kovácscéhről. Vélcsek Jánosról jegyezték fel, hogy 1844. június 6-án Baján szabadult.108 109 A kontós-könyvek tanúsága szerint a sükösdi kovácsok 3, illetve 5 évre fogadták fel az inasokat. Az inasfelvételről tudósító első bejegyzés 1822-ből való. A szerződést Németh Ferenc kovácsmester kötötte Sós András és Kernya Katalin fiával, a 12 éves Mátyással.100 A megállapodás értelmében Sós Mátyásnak 1822. szeptember 15-től öt esztendeig kellett szolgálnia. A mester vállalta, hogy inasának munkaruhát és minden esztendőre két pár fehér ruhát ad. Emellett a mester kötelessége volt a szabaduló ruha megadása, ami a következőkből állt: mándli, nadrág, kis mándli, kalap, gyolcs ing, nyakra való selyemkendő, zseb105 DANKÓ Imre 1991. 690. 106 SZEMERKENYI Ágnes 2009. 824. Egy dunaföldvári kovácsmester visszaemlékezéreiről lásd: SZILÁGYI Miklós 1978. 107 A Céhkataszter szerint a bajai kovács-bognár vegyes céhnek fennmaradt az 1784-1882 között vezetett magyar és német nyelvű jegyzőkönyve. ÉRJ István - NAGY Lajos - NAGYBÁKAY Péter (szerk.) 1976. II. 10. A Türr István Múzeumban őrzött dokumentumban azonban mindössze néhány bejegyzés található a kovácsokról, az is legényszabadítástól szól. TIM. TGy. 71.5.1. 108 TIM. A. 4817.2012. K. II. 5. 109 Soós Mátyás 1810. február 10-én született Sükösdön. KFL. I. Ak. Sük. Szül. 1810. 23
