Kothencz Kelemen: Kovácsok kézjegye (Monumenta Muzeologica 4. Baja, 2012)
V. A források tanúságai
kendő, egy pár csizma. A beszegődés és a szabadulás taxáját Németh kovács fizette.110 Amikor lejártak Sós Mátyás inasévei, a Németh-műhelybe új inast vettek fel 1827-ben. Cseh Károlyt, az érsekcsanádi református lelkipásztor fiát már Németh János fogadta fel kovácsinasnak 3 évre. A szerződés értelmében a harmadik év után a mester felszabadította az inast, aki a negyedik évben ottmaradt a műhelyben legényként dolgozni, de hetibér nélkül. Cseh József lelkész vállalta, hogy a fiát ellátja ruhával. Az egyesség értelmében az inas apja a beszegődés és szabadulás költségeit is magára vállalta, de kikötötték, hogy amennyiben eltávozna az élők sorából, abban az esetben a mester kötelessége a szabadulási költségek fedezése.111 Németh kovács 1830. május 30-án fogadta fel inasnak öt évre Hencsei Józsefet, Hencsei Pál és Vörös Katalin 14 esztendős fiát.112 Az inas részére munkaruháról és két pár fehér ruháról Németh János gondoskodott, és a beszegődés és a felszabadulás költségeit is a mester fedezte. A megállapodás szerint a fiú a hatodik évben legényként dolgozott a kovácsműhelyben 25 forintért, de ekkor már ruhajárandóságot nem kapott. Az inas apja vállalta, hogy fiát a műhelybe visszavezeti, amennyiben az inas rábízott munkát megunná, és mindent maga mögött hagyva külön utakra tévedne.113 Inasfelvételről az utolsó bejegyzés 1835-ből maradt fenn a kontós- könyvekben, amikor Bencses János szegődött el kovácsinasnak 3 esztendőre. Németh János kovács elkötelezte magát, hogy „minthogy minden segedelem nélkül való ifiú a N[eme]s Czéhbe bé szegődtetni ésfelszabadíttatni”. Évente két pár fehér és „külső” ruhát, és szabaduló öltözetet a mester adott az inasnak. Bencses János pedig vállalta, hogy „ azon 3. inasi esztendők alatt, jámborul, szelíden s minden vonyódás, és visza felesölés nélkül fogja magát viselni mellette arra is kötelezi magát, hogy ezen 3 esztendők alatt, sem Attyának, sem más akárkinek is hitegetésire, vagy csábíttására nem fog hajolni, hanem állandóul, mint igaz hű szolga az 3. esztendeit egész utolsó napig ki fogja tölteni, úgy szinte ha az Isten egy holnapi, vagy talán további betegséggel meg látogatná, az három esztendőn föllül való szabad időben fogja Mesterének e csorbulást helyre hozni. ” Kovácslegénnyel kötött munkabérről az első bejegyzés 1818-ből tudósít. Németh Ferenc Űrnapja után két héttel megegyezett Sípos Tamással, hogy heti 1 forint bérért legényként alkalmazza műhelyében. Valószínűleg a nagy megrendelések miatt 1818. november 2-án új legényt vettek fel a Németh-műhelybe Somogyi János személyében, akinek heti bére 1 forint 45 krajcár volt. A kovácsmester 1819. október elsején Síposnak a heti járandóságát 15 krajcárral emelte. Sípos Tamással 1820 októberének közepén elszámolt a mestere, és mivel 110 TIM. A. 4817.2012. K.. I. 262. 111 TIM. A. 4817.2012. K. II. 249-250. 112 Hentsei József 1838. november 4-én 22 évesen kötött házasságot a 19 esztendős Németh Ilonával, Németh József és Novák Treszka lányával. KFL. I. Ak. Síik. Ház. 1838. 113 TIM. A. 4817.2012. K. II. 247. 24
