Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Tájformálás, emberi és társadalmi tényezők - Tanakodás a tanyákról
mert talajjal, időjárási és vízviszonyokkal kellett megküzdeniük, ki kellett ismerniük, hogy mit kezdjenek vele, hogyan, mi módon és mivel kössék meg a futóhomokot, honnan nyerjenek vizet, építőanyagot a fában, kőben szegény pusztában. Mely növények maradnak meg rajta, a nagy jószágon kívül milyen aprójószág nevelhető legbiztosabban. Egyáltalán át kellett alakítani a gazdálkodásuk egész ritmusát, rendjét: három-öt hold kötött talaj megműveléséhez voltak szokva addig a honfoglalók, s most az ennek árán vásárolt 40-50 holdnyi, homokos területen kellett előállítani ugyanazt az értéket, miközben lépésenként kellett a sívó homokot megregulázni, elegyengetni, a szél romboló munkáját kiiktatni. Az itt megtelepedő, majd terjeszkedő ember saját magára, lehetőleg minél népesebb családjára és közeli tanyaszomszédaira volt utalva. Minta nem volt. Magának kellett az addig ismeretlen munkához új és célszerű eszközöket teremteni, azokat állandóan tökéletesíteni. Ez állandó szellemi erőfeszítést, ötletességet is kíván, s ennek tudata szintén hihetetlen erőt és önbizalmat adott, s minden legkisebb erőfeszítést méltányoló, s ezt másoktól is elváró szigorú erkölcsöt alakított ki. Becsülték a munkát, az erőfeszítést s a tehetséget. Annak tudata, hogy egymás szeme előtt, kemény munkával gyarapodva juthatott csak valaki előbbre, és válhatott egyre vagyonosabbá, a közerkölcsöt igen magas szintre emelte. Amikor pedig a tanyák egy-egy helyen besűrűsödve községgé alakultak, az új község közerkölcsét is ez a szemlélet hatotta át. A vagyon biztos fokmérője lehetett a tehetségnek, a munkás életnek. TANAKODÁS A TANYÁKRÓL A rendszerváltás kezdetén (1989. május 18-19.) Kecskeméten az RKK Településkutató Csoport országos konferenciát szervezett Tanakodás a tanyákról címmel. A több szekcióban zajló kétnapos tanácskozás megnyitó előadásában Csatári Bálint külön kiemelte, hogy nem jelentéktelen témáról van szó, hanem egy tipikusan magyar, alföldi településforma negyedmillió lakosáról, s ezek jövőbeni sorsáról, amit nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Módszeres kutatásokra támaszkodó tudományos eredményeink vannak, amelyeket a tanakodás során szembesítünk egymással, majd konszenzussal meghozott ajánlásainkat minden illetékes helyre továbbítjuk, s mindenki számára hozzáférhetővé tesszük. (Csatári B., 1990. 62
