Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Tájformálás, emberi és társadalmi tényezők - Tanakodás a tanyákról

7.) A tanácskozás során kiderült, hogy jóllehet két évtizede még egy millió tanyasi lakossal számolhattunk, s ma is lassan apad a tanyák száma, illetve változik jellegük és szerepük, bizonyos, hogy a jövőben megáll végleges felszámolásuk, felszámolódásuk lelassul, s ezért határozottan tennünk kell valamit e negyedmillió tanyán élő népességért. Különös felelősség terheli a Duna-Tisza közét, ezen belül is Bács-Kiskunt, mert itt legnagyobb a tanyai népesség, itt a legelevenebb a tanyai élet, s legépebb a tradicionális tanyai településrendszer.

A tanácskozáson résztvevő Sztrinkó István A népi kultúra tárgyi változásai a Duna-Tisza közi tanyákon című előadásában egy jó évtized saját s az általa szervezett néprajzi kutatások gyűjtési tapasztalatai és saját kutató munkája eredményeit foglalta össze. Közvetlenül szólt kutatási módszeréről, céljáról, elvégzendő jövőbeni feladatairól, miközben egyfelől sokak számára hasznosítható, általános kutatói tapasztalatokat fogalmazott meg, másfelől ezeket konkrétan a Duna-Tisza köze sajátosságaihoz igazította. Hivatkozik Erdei Ferencre, aki a Futóhomokban írja, hogy „Sehol annyi kis szerszámot, munkaalkalmatosságot nem láthat az ember, mint ezen a vidéken. Hegyes kis karók, ásók, széles és keskeny kapák, karaszolók és faápoló szerszámok, talicskák, targoncák és húzós kis kocsik mind a közelharc fegyverei, amelyeket kis emberek használnak a nagy elemmel szemben.” (Sztrinkó I., 1990. 91.) Úgy véli, hogy legalapvetőbb múzeumi feladat ennek a tárgyi anyagnak a vizsgálata, elemzése, megörökítése, és a lehetőség szerinti múzeumba juttatása. A kutatások egy részének már leszűrt tapasztalatai vannak előadása hátterében, amely a jövőre nézve is programot jelent az itt kutató, főként múzeumi munkatársak számára.

„A jelenségek értékeléséhez előzetesen két mozzanatra mindenképpen szükséges utalni.

Először arra a történeti tényre, hogy a Duna-Tisza köze legnagyobb része népesedéstörténetét tekintve fiatal táj. A XVIII. században a Kiskunságban, Bácskában és a többi újjáépülő községben is elsősorban a környezet által meghatározott kultúra alakult ki. Ez döntően a létfenntartás-önellátás feltételeinek megteremtését jelentette. így sokféle eredetű népesség újonnan létrejövő anyagi kultúrája - elsősorban termelési-gazdasági szempontból és a környezeti kihívásokra adott válaszok által meghatározottan - viszonylag gyorsan egységesült.

Kevés szál kötötte a korábbi századok hagyományaihoz, kontinuitásról alig beszélhetünk. Ez javarészt a XVIII. században kialakult kultúra, ezért természetszerűen nyitott volt. Efajta meghatározottságát, amit az

63