Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Szemelvény Sztrinkó István tudományos munkásságából - A három város népművészete

ágra befonva, s selyemszalagokkal ékesítve hátukon leeresztik.” „A nehéz selyem és finom bársony öltözék, az úgynevezett paraszt leányon nem ritka tünemény” - írják 1853-ban Kecskemétről.42

A népviseleti kutatások eredményei alapján tudjuk, hogy az alföldi mezővárosi viselet, s így természetesen a Háromvárosé is alakulásában, fejlődésében megelőzte a parasztviseleteket.43 A mezővárosi viselet az úri, polgári öltözködési kultúra számos elemét hasonította, és adta tovább környezetének. Gondolhatunk itt pl. a posztóruházatra, a szűr elterjedésére vagy a különböző főkötőkre, hogy csak néhány példát említsünk.

A népviseletek XIX. század második felére jellemzőnek tartott kivirágzása, kiszínesedése városainkban korábban zajlott le. Az említett időszakban már a polgárias viselet a jellemző, tehát tekinthetjük a kivetkőzés korának is. Igazolja ezt többek között, hogy a szűr, e közkedvelt viseleti darab nálunk nem vált igazán meghatározó elemmé, annak ellenére sem, hogy egyszerűbb változatait még a századforduló táján is hordták.

Az 1853-as Kubinyi-Vahot-féle viseletleírás már a legújabb stílus jellemző jegyeit dokumentálja. Drága gyári anyagokból való, rendszer nélküli, tarka összeállítású női ruházatot ír le. A viselet e korszaka nem tartott hosz- szú ideig, mivel a század utolsó harmadára már a változásokra hajlamosabb női viselet is megállapodik, s a gyári kelmékből készült, visszafogott színhatású, összeállításban is polgári mintákat követő viselet válik jellemzővé.

A férfiviselet mintegy negyedszázados késéssel lesz teljesen polgáriassá, bár a posztóviseletek általánossága miatt a korábbi évtizedekben is igen fejlettnek tekinthető. A mezővárosi viseletén belül csupán egy szűkebb foglalkozási réteg, a pásztorság őrizte meg a ruházkodás néhány hagyományos elemét az 1920-as évekig.

A XIX. században az ünnepre való drága anyagok mellett a hétköznapi viseletben egyre nagyobb szerephez jutottak a különböző mintákkal nyomott kékfestő kelmék. A Háromvárosban mindenütt dolgoztak kékfestők, termékeikkel nemcsak a helyi vásárlókat, hanem a környékbeli településeket is ellátva.

Számos mintát ismerünk Lédeczi Mihály ceglédi műhelyéből, 1815- ből. Ezek majd mindegyikében növényi motívumokat faragtak meg, mint pl. a szőlőfürtös, szegfüs, orgonás, szarkalábas, cseresznyés stb. minták, de néhány geometrikus formával is találkozunk.44 Az ilyenek arra utalnak,

42 KUBINYI - VAHOT 1853. 100.

43 FÉL 1977. 69.

44 NAGY. 1958.

210