Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Szemelvény Sztrinkó István tudományos munkásságából - A három város népművészete

amúgy is számosán vannak, s mivel vásárra nem járhatnak, csak a helyben található munkák után kénytelenek megélni."

Tehát a mesterek, iparosok készítményeinek leírásakor és elemzésekor mindenkor figyelembe kell venni a motívumok, egyes stílusjegyek ötvöződésének, egymásra hatásának lehetőségét is.

Mivel a Háromváros népművészetéről igen csekélyek az ismereteink, szükséges a legszélesebb múzeumi tárgyi anyag ismertetése. Ennek során természetesen figyelembe kell venni a többi forrást is, mint pl. a levéltári adatokat, a magángyűjtemények adatolt tárgyait, s az értelmezéshez szükséges felsorakoztatni a népművészeti kutatások eddigi eredményeit is.

A múzeumokban megőrzött tárgyak értékelésekor számot kell vetni az egyes gyűjteménytípusok arányainak esetlegességeivel. Figyelembe kell venni a korábbi muzeológiai gyakorlatot is, amely nem egy-egy társadalmi réteg, foglalkozási ág, mesterség komplex tárgyi világát szerezte meg, hanem legtöbbször csak a jellegzetesét, vagy igen gyakran csupán a különlegeset. Különösen így van ez az esztétikai értékkel is bíró tárgyaknál, ahol a legreprezentánsabb darabok megszerzésére törekedtek, kiragadva azokat tárgyi környezetükből. Emiatt ma már különösen nehéz a szépen formált, esztétikai funkcióval rendelkező tárgyak szerepének, arányainak megítélése egy-egy konkrét tárgyi világban.

Számolva tehát forrásaink népművészeti szempontú értékelésének nehézségeivel, vegyük sorra először a mesterek készítményeit, elsősorban azokat a darabokat, melyek megformálásuknál, kivitelezésük gondosságánál fogva esztétikai értéket is képviselnek. A „mesterségek müvészeté”-nek bemutatását alapanyagok szerint csoportosítva a fémekkel kezdjük.

Kovácsaink elsősorban célszerű, a használat követelményeinek megfelelő szerszámokat, eszközöket készítettek. A kecskemétiek XVII. század közepi céhszabályzata előírja, mely szerszámokat kell mesterremekként elkészíteni: „egy öreg Fejszét, egy Fü vágó kaszát, egy Ásót, és egy kapát...”.* 12 A hódoltság alatt kapott számos védlevelük pedig arra utal, hogy a töröknek is érdekében állt védelmük, hiszen csak a nyugodtan dolgozó kovácsoktól várhatták a mindennapi élet vastárgyait s az erődítményekhez olyannyira szükséges szögeket és kapcsokat.

Szerepük a munkaeszközök előállításában mindaddig jelentős, míg a gyáripar vissza nem szorítja tevékenységüket a javító-karbantartó munkák végzésére. A vasáruk sorozatgyártásával csak olyan tehetséges mes" SZABÓ T.j. 1819.

12 HORNYIK 1861. 11. 303.

196