Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Szemelvény Sztrinkó István tudományos munkásságából - A három város népművészete
Bár ezek a tényezők befolyásolták a Háromváros népművészetének alakulását, azt alapvetően azonban három összetevő alakította. A képzett iparosok tevékenységét, a kereskedelem útján idekerült áruk szerepét és a fúró-faragó, barkácsoló emberek működését kell elsősorban számba venni. Városaink tárgyi kultúrájának kialakításában megkülönböztetett hely illeti meg a mesterembereket. Tevékenységüket, melynek során népművészeti emlékeink mennyiségben és minőségben is legszámottevőbb csoportját hozták létre, a török hódítás kezdeteitől tudjuk követni. A hódoltság ideje alatt elsősorban olyan céhtársulatok szerveződtek, amelyek mindenekelőtt a helyben megtermelt nyersanyagok feldolgozására alapozták munkájukat. Nem véletlen, hogy igen koraiak a szűcsök, takácsok, szappanosok céhei, hiszen a gyapjú, faggyú, birkabőr, a len és a kender kellő mennyiségben állt rendelkezésre. Nyersanyaghoz természetesen a kereskedelem révén is hozzájuthattak, ám ez számos bizonytalansági tényezővel és magasabb árakkal járt. A mesterek a tárgyak megformálásában elsősorban a helyi igényeket igyekeztek kielégíteni, ugyanakkor új formák, minták megkedveltetésével változtatták, alakították is azt. A mesterlegények kötelező vándorlása, a vásárok, a királyi Magyarországgal és a török területekkel kialakult kereskedelmi kapcsolatok mind egy-egy lehetőségét adták az új megismerésének. S végül figyelembe kell venni a más településekről városainkba költöző mesterek ismereteit is, melyek szintén ötvözőivé lettek népművészetünknek. Kecskemét város magisztrátusa és céhei mindig gondosan ügyeltek arra, hogy kit, milyen mestert engednek véglegesen letelepedni. 1781- ben például Lengenfelder Mátyás nyeregcsináló mester engedélyt kap a letelepedésre, mert ilyen még nincs a városban, azonban kikötik: „úgy mindazonáltal, hogy ha fogadásának megfeledése, vagy magát botrán- koztató erköltseiről esméretessé teszi, a Ns Magistratus Hazájába való elküldése eránt magának a szabadságot fenntartotta”.9 A Nyitra megyéből, Tapolcsánból való Alexovics Joseff szappanos mesterlegény is letelepedési engedélyt kap úgy, „hogy egyedül mesterségére támaszkodván, a várost jó gyertyával tarcsa”.10 1819-ben viszont Szakonyi Mihály takácslegényt, ki kéri magát a lakosok közé felvétetni, a takácscéh azért utasítja el, mert 9 A Katona József Múzeum Történeti Adattárában található Szabó Kálmán hagyatékának egy része. A 78.27.307. leltári szám alatt közel 500, mesterségekre vonatkozó cédula van, melyeket a Tanácsi jegyzőkönyvekből írt ki. Ezek közül több elpusztult a II. világháború alatt, s csak a cédulák maradtak meg. A következőkben ezekből Szabó K. T. j. és az évszám feltüntetésével fogunk idézni, mert az oldalszám nem szerepel mindenütt. így a 8-as lábjegyzet, SZABÓ T. j. 1781. 10 SZABÓ T.j. 1786. 195
