Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Sztrinkó István - Életpálya
lehet, úgymond, az ö fennhatósága alá tartozó rész. Ugyanis nem volt elég, hogy a szervesen összefüggő területet az országhatár kettévágta, illetve a megyék határai más-más múzeumi érdekkörbe soroltak szervesen összetartozó tájakat (Csongrád, Pest, Szolnok megye). Emellett több nemzetiség szórványként is élt e területen, ami másféle tagolódást jelentett. A „szomszéd várakban” igen jelentős kapitányok és erők folytattak régebb idő óta szervezett vagy egyéni kutatásokat. Egy frissen induló kutatásnak a természetes és lehetséges terepét ezekhez igazodva, már munkába vett területek között kellett megtalálni, s birtokba venni. Mindenek előtt ott volt Szeged, Szegeden Bálint Sándor és köre az egyetemmel és a múzeummal a háttérben. A „szögedi nemzet” kirajzásait hatalmas elődök kutatták, s méltó utódaiknak volt mire építeni. A Tisza bal partján a szomszédos Tiszazugban ekkor már jó évtizede folyt szervezett és erőteljes néprajzi és történeti kutatás a szolnoki múzeum irányításával, háttérben a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékével. Sztrinkó István már egyetemi hallgató korában részese volt ennek, s későbbi publikációi között erről a vidékről is beszámol. Ekkor már megjelent a Szolnok Megye Néprajzi Atlasza első kötete, mely a Tiszazugtól északabbra fekvő tájak módszeres kutatását készítette elő, magába foglalva a Jászságot, a Duna-Tisza köze északkeleti részét is. De Novák László Há- romváros-kutatása, amely magát Kecskemétet is felölelte, határokat szabott északon, s az általa beindított Alföld-kutatási konferencia-sorozat, melynek léte és értéke igazolódott, éppen akkor szilárdult meg és öltött formát. A Duna jobb partja az Alföld szerves része Székesfehérvárig. Itt Lukács László kezdte szervezni a Mezőföld kutatását, éppen muzeológiai szempontokat szem előtt tartva rangos kiállításokat készített. Körbevette hát a megyét egy olyan erőteljes és szervezett kutatási terület, amely eleve határt szabott a fiatal kutató terveinek. S akkor még nem szóltunk arról, hogy a megyén belül is voltak már munkába vett területek, amelyek a megyén belül szabtak határt. így Sólymos Ede és Kőhegyi Mihály a Bácska országhatáron belülre eső részét, illetve a halászat és vízi élet kutatása miatt a Duna két partját egyaránt vizsgálta. S ott volt kívülük a mohácsi Sarosácz György, aki Kőhegyi Mihállyal és a Bátya község néprajzát alaposan feltáró Fehér Zoltánnal együtt a nemzetiségek kutatására specializálódott. Bárth János a Kalocsai Sárköz vizsgálatát indította be és sorra jelentette meg publikációit, hogy majd egy hatalmas Kecel kötettel is jelentkezzen. Szempont lehetett volna - ilyen irányú közös munka el is kezdődött - egy önálló Kiskunság-kutatás megindítása úgy, hogy az szerves része legyen 186
