Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)

Az építkezés képes lexikona - Héjazat: anyag, technika, forma

Legáltalánosabb a nyeregtető, az egész vidéket jellemzi. Formailag két hegyes szögben hosszabbik oldalánál összeerősített téglalap, amely a házfal tetejével háromszöget (házvég) zár be. Éppen úgy jellemző a lakóházakra, mint a fal nélküli, oszlopokon álló építményekre, színekre, gazdasági és egyéb melléképületekre. Kialakításához a már eddig említett valamennyi anyag felhasználható. Megmunkálása, kivitelezése, anyaga nagyban függ attól, hogy milyen célt szolgál az építmény. Valamennyi építmény közül természetesen kiemelkedik a lakóház, amelynek a szép, gondosan és jó anyagból kivitelezett tető adja meg rangját a homlokzat mellett.

A bel- és külterületi lakóházak hagyományos és a XIX. század végéig legelterjedtebb fedőanyaga a nád volt. A nádtető masszivitását a tetőgerinc fonása, egyenletes leszegése és a nád egyenletes terítése és tömörre verése szavatolja. Vidékünkön mindig sima a nádtető felülete, nem alakítják ki lépcsőzetesen. Mivel a házgerinc és az alatta lévő másfél-két méternyi rész van leginkább kitéve az időjárásnak, s ez romlik-bomlik meg leghamarabb, beázik, ezért ezt gyakrabban javítják (12-15 évenként), ilyenkor az új nádat a régi egy részére rakják rá, s ez egy lépcsőt alkot. Ez mindig a javítás jele. A javítás történhet úgy is, hogy a nádra 8-12 sor cserepet borítanak a felső harmadon. A nádtető egyéb beázott részeit, foltjait bcdugdosott rövid 40-50 cm hosszú nádszálakkal javítják ki, mindig úgy, hogy az egységes sima felület ne törjön meg.

Díszítő-, de egyben szerkezeti elem is a szél ellen a tető megbontását megakadályozó kaloda, amely közel L alakú, illetve a tető szögét követő, arra rásimuló fa, melynek egymást keresztező végeit díszesre faragják.

A nádtetőt a két végén a lécek végződéséhez erősített deszkák tartották meg, amit sörtedeszkának, sárkánydeszkának, széldeszkának neveztek. Baján, Bátmonostoron, Nagybaracskán ezek illeszkedését gyakran lófej alakúra fűrészelték. Néhol adtak a végek kiképzésére is. A széldeszkákat egyszerű, de többnyire díszes kovácsoltvas pánttal rögzítették a lécek végeihez. Ezek gyakran tulipán alakban vagy két oldalra hajló hegyes levélszerű mintában végződtek. A két, a csúcson összeilleszkedő deszkát is megpántolták, de igen gyakori volt a pántként is szolgáló házoromdísz, amely a katolikusoknál kereszt alakú, a reformátusoknál változatos virág és csillag alakú volt. Leginkább a Tisza menti községeket jellemezte.

Elvétve találkozunk még a rozstermelő vidékeken is a zsúptetővel, azaz a rozsszalmával való fedéssel. Inkább melléképületeken lelhető fel, de technikáját nem igazán ismerik, nem tudják megfelelően elkészíteni, vagy egyedi megoldást jelentenek. Egykor a Tisza és a Duna mellett gyakori le165