Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Az építkezés képes lexikona - Héjazat: anyag, technika, forma
HÉJAZAT: ANYAG, TECHNIKA, FORMA Az építmények egyik legszembeötlőbb, látványként leginkább megragadható, s az ember alkotta táj legjellemzőbb alkotásaként a tetőt, azaz a héjazatot tartjuk számon. Egy falu lakóházainak, melléképületeinek domináns tetőfedő anyaga (pl. nád, zsúp, zsindely, cserép, bádog), annak külső formája (pl. lapos, nyeregtetős, ezen belül kisebb vagy nagyobb dőlésszögü, vértelkes, farazatos) éppen úgy meghatározó, tájra jellemző lehet, mint az anyag felrakásának technikája (pl. sima vagy lépcsőzetes felületű, egynemű vagy vegyes anyagból készült, lefogó rudak, kalodák alkalmazása), s számos kívülről nem látható és nem szembeötlő megoldás (rögzítési módok, ehhez alkalmazott anyagok, ráhelyezett díszek). Mindezek jelzik azt is, hogy a környezet, a táj nyújtotta helyi anyagok, amellyel a lakosság él vagy élhet, milyen jellegű közösséget rajzol elénk. Mikor, milyen mértékben jelentek meg tömegesen új anyagok, mivel függ ez össze a gazdasági és társadalmi életben. És hosszan sorolhatnánk. A Duna-Tisza közének viszonylag sok helyről, különböző időben és hullámokban betelepedett lakossága, a helyi lehetőségek, a meglehetősen különböző jogviszonyok (pl. mezővárosok, szabad kerületi részek, kis víz menti települések, pusztai pásztorok, majd tanyasi, szőlőbeli lakosság) szinte természetessé tennék azt, hogy igen vegyes kép fogadjon bennünket. Mindezek ellenére megállapíthatjuk, hogy az építkezésnek ez a része meglehetősen egységes képet mutat, s mindenütt a táj nyújtotta anyag a meghatározó. Kizárólag melléképületeken fordul elő a váz nélküli, bogárhátú vagy rakott tető, melynek a falakon átvetett gerendákra villával rakott, majd megtaposott szalma, nád, sás, rozsé, lekaszált csáté gyakran keverve képezi a vastag, a ház alaprajzához igazodó gömbszelet alakú tetőt. Néha szalmából fonott kötelek, újabban drót íveli át, amelynek végére nehezék (tégla, kő) van kötve, hogy a szél meg ne bontsa. Igen gyakori melléképületeknél a féltetö alkalmazása. Lábakon álló nyitott oldalú színek, egyik oldalán falhoz épített, oszlopokon álló fészerek, toldott tornácok, nyári jászlak, füstölők, ámyékszékek tetőzetéül szolgál, s készülhet a legváltozatosabb anyagból (pl. nád, sás, káka, kukorica- vagy napraforgószár, cserép, pala, deszka, hullámpala, műanyag). 164
