Szabó László: Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén(Monumenta Muzeologica 2. Kecskemét, 2008)
Az építkezés képes lexikona - Tetőszerkezetek, tetőformák
TETŐSZERKEZETEK, TETŐFORMÁK 1798-ban Kunszentmiklóson egy szétszedett ház épületfái közül a következő darabokat írták össze: „1 ’mestergerenda, 7 Fijók gerenda, 9 pár fedélfa, 1 szelemengerenda... ’ ” Nem egészen száz év múlva pedig így írtak Kalocsáról: „A tető egy vastag mestergerendára és egy méternyi közökben levő keresztgerendákra van építve. Mindenik keresztgerendának a két végére egy pár szarufa támaszkodik, melyek a csúcson össze vannak erősítve. A csúcson alul tán egy méternyire kisebb keresztgerendák kapcsolják össze a szemközt levő szarufákat.” A két idézet közel sem mutat teljes fejlődési ívet, de azt érzékelteti, hogy a 19. század végére jelentősen megnőtt a szelemenes tetőszerkezetek rovására a szarufás tetőszerkezetek aránya. Éppen ezért a népi építészeti irodalom a Duna-Tisza közét a két tetőszerkezet közötti átmeneti területnek tartja. Az eddigi ismeretek alapján elmondható, hogy a terület középső részén az oromgerendás és a szarufás tető egyaránt általános, a keleti, Tisza menti részeken a szelemenes tetőszerkezet a meghatározó, míg a Duna mentén Úszód, Szeremle vonalától lefelé és a Bácskában a szarufás tető a domináns. Ez a folyamat, a szelemenes tetők visszaszorulása a 19. században mehetett végbe, vélhetően délkelet-dunántúli hatásra. Az a tény, hagy a Bácskában az emlékezettel elérhető időben már kizárólagos volt a szarufás szerkezet, az intenzívebb népi kapcsolatokkal (Úszód, Szeremle), illetve a bácskai telepítvényes falvakban alkalmazott építészeti megoldások hatásával magyarázható. A terület középső része, ahol mindkét szerkezet egyformán megtalálható, a szarufás szerkezet lassú terjedésére utal. Ezeken a településeken sincs már meg a szelemenes tető legarchaikusabb formája, az egészágasos alátámasztás. Az ollóláb az általános, s még afélágasos is ritkábban ugyan, de előfordul. Figyelembe véve a falszerkezetek és tetőszerkezetek összefüggéseit, meglepőnek látszik, hogy még a kezdetlegesebb falazatoknál sem találkozunk egészágasos-szelemenes szerkezettel. A sövény- és vázas sárfalaknál azonban a félágas vagy az ollótalp tartotta tető súlyát is átveszik az alájuk épített oszlopok, s nem a gyenge teherbírású falakra nehezedik az erő. Bi145
