Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A hús
és pityókapirét adtak hozzá. Vagy pedig a főtt húst paprikás-hagymás forró zsírban forgatták meg, és valamely köretet ettek hozzá. Ha kakast vágtak, akkor tokány, azaz pörkölt készült belőle, vagy pedig húslevest főzött a gazdasszony. Legkésőbb kétéves korában levágták a kakast, nem hagyták megöregedni, mert annak már nem volt ízletes a húsa. A libákat hizlalták, a levágás előtt két hétig tömték őket este-reggel. A libahúsból készülhetett sült és tokány, az aprólékból leves, a család tagjai pedig legjobban a sült libamájat várták. A libamáj sütése nagy odafigyelést igényelt. A libamájat egészben tették a forró zsírba, majd egy kis vizet öntöttek alá, és fedő alatt párolták lassú tűzön egy szűk órán át. Fokhagymával együtt párolták, amíg a víz elpárolgott, addig, hogy piruljon le a zsírjára. Amikor kihűlt, akkor szeletelték. Hidegen fogyasztották vacsorára vagy másnap reggelire, s a sült zsírt is a kenyérre kenték. A leveshez felhasznált húsok egy részét a tepsiben átsütötték, és pityókapirével fogyasztották el. A többihez tejfölös mártás járt, és puliszkát ettek hozzá. A nagyobb húsokból tokányt csináltak jó hagymásán, sóval, borssal, paprikával fűszerezve. A kacsahúst a libahúshoz hasonlóan használták fel. Ám kacsát kevesebben tartottak: Sok baj van vele... Tokos... Nem tudom rendesen megpucolni, a tollat nehéz leszedni róla, ezért sokan lerántsák a borit. A nyúl A népi emlékezet szerint régóta tartottak nyulat a szentkirályi családok. A nyúlhúsból készülhetett pörkölt, sült vagy húsleves. A pörkölt főzésekor a nyúlhúst babérlapival ízesítették, majd ecettel savanyították, és tejfölös habarással sűrítették. Puliszkát tálaltak mellé. A sütéshez a nyúlhúst felszeletelték, bepácolták, a kizsírozott tepsibe helyezték, a hús tetejére csíkokra vágott szalonnát, beirdalt kakastaréjokat raktak. Vizet öntöttek alá, és fűszerezésképpen hagymát, fokhagymát, paprikát tettek bele. Répát nem, mert a nyúlhús egyébként is édes. A nyúl aprólékhúsából - nyaki rész, első két láb, bordák - húslevest főztek, tészta levesbetéttel. A tyúkhúsleveshez hasonlóan készült: sok zöldséggel, ám enyhe, gyengébb húsleves lesz belőle. Ha megfőtt a leves, a húst kivették belőle, s ilyen sóba főttnek megeszik. Néha vadnyúl húsához is hozzájutottak, főleg a vadásztársaság tagjai, illetve mások is, különösen akkor, amikor arattak, és a kaszás véletlenül elvágta a vadnyúl lábát. Fogtunk nyulat, mikó' arattunk. Reggel korán, öt órakor mentünk aratni. Véletlenül a kaszával elvágtuk a lábát, akkó’ nyúzták meg, és vadast csináltak belőle. Örvendeztünk, mer’ megvót a vacsora, megrántották a nyulat. Ez az étel nem a klasszikus értelemben vett vadas húsétel. A nyúlhúst feldarabolták, majd hagymás pörkölt alappal, babérlevéllel és fokhagymával ízesítve megfőzték. Majd mártást csináltak rá, azaz liszt, tej vagy tejföl hozzáadásával behabarták, borssal és pirospaprikával fűszerezték. Puliszka volt hozzá a köret. 74
