Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A kása
Árpapuliszka A XVIII-XX. században az erdélyi magyar és román parasztság fő étele a törökbúzából készült puliszka volt, sőt napjainkban is népszerű. A kukorica csak Amerika felfedezése után terjedt el Európa-szerte, ám a kukoricakásához hasonló ételféleség már korábban is ismeretes volt. Ennek emléke mára már csak kevés helyen őrződött meg.29 Székelyszentkirályon azonban a törökbúzából főzött kásaétel nem szorította ki a középkorban általános árpaételt. A XX. század közepéig párhuzamosan fogyasztották mindkét kásaféleséget. Ám az 1930-50-es években többnyire a szükség vitte rá a családokat az árpapuliszka főzésére, ha nem termett elég kukorica. Az árpakása árpafinomlisztből készült, az árpaőrleményt többször meg kellett szitálni, mint a kukoricaőrleményt a finomliszthez. Az árpalisztet nehezebb volt kavarni a forrásban lévő sós vízben, mint a kukoricalisztet: mert ez vékonyabb liszt, olyan csirizes lesz. Az árpakásának csak egyetlen változata volt ismeretes, míg a törökbúzakásából számos kásaétel készült hagyományosan. A megfőtt árpakását kimerték a tányérba, majd többnyire tejet töltöttek rá, vagy pedig túróval és tejjel ment. A szegény emberek ezt is jó ételnek tartották, melynek más az íze, mint a törökbú- za-puliszkának. Az ínséges időkben még ezt is megbecsülték, ám a törökbúza-puliszkáX az emberek mégis jobban kedvelték: S akkó’ mondták, hogy ilyen puliszkát ne főzzön, de megettük, mer’ hát éhesek vótunk. Tejjel ettük, de az ma nem vót finom - emlékezett egy asszony az 1950-es évekre. Törökbúza-puliszka A XXI. század elején a törökbúza-puliszkát már csak az idősebb emberek kedvelik az eredeti recept szerint, amit az árpakásához hasonlóan az első osztályú finomlisztből igyekeznek elkészíteni. A puliszka az emberek mindennapi étele volt, számos változatban főzték és tálalták. A székelyszentkirályi emberek hagyományos puliszkája a rendes puliszka volt - az eresztett puliszka idegenből, a városi polgári konyhákból került a faluba. Mindkettőhöz finomlisztet használtak. Ám legújabban népszerű a kukoricadarából főzött kásaétel is. Családonként változó volt, hogy melyiket szerették és főzték gyakorta. A szentkirályi asszonyok azt is számon tartották, hogy a környékbeli településeken hogyan főzték a puliszkát: Mi csak törökbúzát tettünk a puliszkába, de Kápolnáson és Lövétén, őnáluk a törökbúza nem termett meg, s ők ma úgy szokták meg, hogy két-há- rom szem pityókát apró kockára összevágják, s a puliszkalisztbe belefőzik. Addig főzik, míg a pityóka mind széjjelmén. Ők azt mondják, hogy az a puliszka finomabb, mint a mienk... Azt mondják, hogy nekünk könnyebb bőcsködni, mer’ nálunk a törökbúza megterem, de náluk nem, ők így szaporíccsak. 29 Az 1947-es nagy szárazság idején árpalisztből főzték a puliszkát a „gyímesiek”. (TANKÓ Gyula: A puliszka és a kenyér helye a gyímesiek étkezésében. In: http://tankogyula.net!6net/books/_puliszka.dok) 43
