Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A kása
A szentkirályi lakodalmi vacsora megegyezett a zetelakival, mindössze annyi volt a különbség, hogy Szentkirályon vadast nem főztek. Egy 2008-ban megrendezett lakodalmi vacsorán a következő ételeket tálalták fel: Az előételek sorában fasírttal, sajttal kínálták a vendégeket. Majd a csorba következett kockára vágott hússal. Ezután a sülteket tálalták fel: majorság, disznó- és borjúhús, párolt húsok és tojásos szelet (rántott hús), amelyekhez rizs és pityóka volt a köret, mellé savanyúságokat kínáltak. Végül különféle édes és sült sós tészták és nyolc-kilencféle torta zárta az ünnepi ételsort. Az 1970-es évektől egyes családok esetében megváltozott a lakodalmi étkezés hagyományos ételsora. Megjelentek az előételek, majd a tyúkhúslevest második fogásként tálalták fel, a sültek után. A tyúkhúslevest pedig a XXI. század elején számos családnál felváltja a román csorba. A különféle sült tészták és sütemények köre egyre bővül, ám a torta nem volt általános lakodalmi sütemény a XX. században. A halotti tor A temetés előtt, a temetőbe befelé menet kaláccsal kínálgatták a temetésre jövőket. A temetés utáni vendégség, a tor hagyományos étkezési szokásai mára ugyancsak átalakultak. A halotti torba a rokonokat és az ismerősöket egyaránt meghívják. A régi torokban többnyire valamilyen pörkölt ételt (tokán) tálaltak fel, amelyhez csak pálinkát kínáltak, bort nem volt szokás. Az utóbbi évtizedekben töltött káposztát vagy prézlis szeletet, azaz rántott húst és egyéb sülteket kínálnak kenyérrel, uborkával, mások virslit vagy szendvicset és különféle italokat tesznek az asztalra. A KÁSA A gabonaneműek felhasználása kapcsán a legősibb ételnek a kásaféléket tekinthetjük, valamint a kelesztés nélküli lepényféléket. A fejlődés következő fokozata a kelesztéssel készült kenyér, amely kezdetben még nem vált általánosan fogyasztott, mindennapi étellé. Az erdélyi magyarok és románok népi táplálkozásának egyik jellegzetessége a kásafélék hagyományának a XXI. századig való megőrzése. A kelesztett kenyér máig nem szorította ki teljes mértékben a kását. A kása szláv eredetű szó, amely magát a lisztes magvakból készült élelmiszer-nyersanyagot és a belőle készült főtt ételt egyaránt jelenti. E nyersanyag előállításának két módja ismeretes. Az első esetben a szemek egészben maradnak, de eltávolítják róla a pelyva-, illetve héjrészeket. Az ilyen hántolt magvat többnyire kásának nevezik. A kásák másik csoportja úgy készül, hogy az összetört vagy megdarált magvakat megtisztítják - kiszelelik vagy kiszitálják -, s így külön válik a lisztes és a durvább dara része.20 A kásaétel a kása nyersanyagból főtt sűrű étel. Alapanyaga révén rokona a hígabb kásaleves, a kész étel halmazállapota alapján pedig a pépes ételek többi csoportjai. A sűrű kásaételek az elmúlt évszázadokban önálló fogások voltak. A húsok rizskásával 20 KISBÁN Eszter 1987. 86. 41
