Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A mindennapok és a kitüntetett alkalmak táplálkozási rendje
ünnepeljük. A radina az újszülött-látogatás - az újszülött Jézus köszöntése lakomával. Megiszunk hozzá egy pohár pálinkát vagy egy jó bort. Mer’ arra igyekszünk, hogy legyen egy finomság... A karácsony első napján a reggelire már a disznóvágásból származó sülteteket, hurkát és kolbászt fogyasztottak puliszkával, vagy finom kenyér volt, melyet a kolbászos rántottával ettek. A gazdasszony a főzést úgy osztotta be, hogy a friss ünnepi leves is elkészüljön, ám a templomba is eljusson. A misérő’ nem maradhatott el azér’, hogy nekifőzni kellett. Az ünnepi ebéd első fogása a laskaleves, amely tyúkhúsból készült frissen. A majorságból főzött levest tartották a legünnepibb levesételnek. A második fogáshoz a levesből kivett húst felszeletelték, és olajos-paprikás zsírban átsütötték. Köretnek pire (krumplipüré) vagy újabban a hasábpityóka (hasábburgonya) került a tányérra, valamilyen szósszal. E mártásra helyezve tálalták a húst. A következő fogás pedig a töltött káposzta volt. A kemencében sütött diós és mákos kalács tekercselve, a tejfölös vagy tejszínes lepény is ekkor került az asztalra. A kelt kalácsok és lepények mellett sütemények is megjelentek, amelyeket a városon szolgált cselédlányok vittek haza: a mézes tésztát és a Madonna-kiflit. Más családokban a húsleves után a sült hurka és kolbász, majd a töltött káposzta következett, vagy csak laskalevest és töltött káposztát fogyasztottak. Ám a sült tészták nem hiányozhattak az ünnepi asztalról. Vacsorára pedig az ebéd maradékát fogyasztották. Karácsony második napjára már nem maradt ünnepi leves - így az előző napokban elkészült ételek kerültek ismét sorra felmelegítve: töltött káposzta, sültek puliszkával vagy krumplipürével. A XX. század első felében a farsang végén tartották a fonóbeli mulatságot, amely egy esti vidám szórakozás, evés-ivás volt. Pánkot sütöttek, kenyeret és kolbászt vittek a fonóba. A fonóbált az asszonyok húshagyó kedden tartották, hamvazószerdán pedig már kezdődött a negyven napos böjti időszak. A fonó a kollektívig megvolt... Sok fonó vót a faluba’: öt-hat-tíz. Asszonyok és lányok gyűltek ott össze, a gyerekeket is elvitték. Kendert nem termeltek má’, lent termeltek - abból fontak fonalat. Csipkeverést is csináltak a fonóba’. Vittük a párnát, a kezünk járt, de a szánk még jobban... A fonó vót a főzőtanfolyam, ott mindent megosztottak egymással az asszonyok. Miko vége vót a fonónak, a tél végén, akkó’ süttek fánkot, kolbászt is vittek. Húshagyó kedden tartották a fonóbált vagy az előtte való szombaton. Napjainkban a háziasszonyok nem feledkeznek meg arról, hogy farsangban egy- egy alkalommal pohárral kiszaggatott, kerek kelt fánkot süssenek. Ma az a változat a legnépszerűbb a fiatalok körében, amikor a kerekre kiszaggatott tészta közepébe szilvalekvárt tesznek, majd félkör alakúra összehajtják, a szélén lenyomkodva, utána kisütik. A szentkirályi római katolikus nép második legnagyobb vallási ünnepe a húsvét. Még a szocializmus éveiben sem maradt el az ünneplés, az államhatalom tiltásának 35
