Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A mindennapok és a kitüntetett alkalmak táplálkozási rendje
ellenére. Az 1960-70-es évekig a húsvét előtti negyven napos böjtöt úgy tartották meg, hogy csak a pénteki napokon tartózkodtak a zsíros és a húsos ételektől. Mindön péntökön: nem ettünk húst, nem ettük mega húst, nem szabadott jóllakni. Ez vót húsvét előtt negyven nap és a nagyhéten... Meg kellett tartóztatnunk magunkot a húsételtől, s a böjtöt megtartottuk. Mondták, hogy sokat [értsd: sokszor] egyél, csak szűkön... Nagypénteken szigorú böjtöt tartottak. Számos háznál e napon nem voltak kötött étkezések, ám ha éhesek voltak, ettek egy kis kakast, azaz pattogatott kukoricát. Dél körül egy kis olajos laska, azaz tökmagos laska vagy mákos laska került az asztalra, amelyet vastagabbra nyújtottak a szokásosnál. Hosszú metéltre vágták, forró vízben kifőzték, majd tökmagolajjal vagy napraforgóolajjal locsolták meg. Más háznál káposztás laska vagy kitűrt tészta került az asztalra. A sima fuszulykaleves is nagypénteki étel volt. Rántás nélkül készült, csak egy kis ereszték, lisztes habarás kerülhetett bele, csak sóval ízesítették. Újabban kaporral fűszerezik a nagyböjti fuszulykalevest. Nagypéntek reggelén feltettek főni egy fazék aszalt szilvát, majd puliszkát is főztek kukoricadarából. A szilva főtt levével locsolták meg a kását. Úgy ették, hogy hol a főtt aszalt szilvából, hol a főtt darából vettek egy kanállal. A főtt aszalt szilvát levesként is fogyasztották, noha nem volt behabarva és ízesítve - egész nap rájártak. Volt olyan család is, ahol az aszalt szilvát nem főzték meg, hanem nagycsütörtök este forró vizet öntöttek rá, és másnapra megpuhult. Nagypénteken nem volt szabad kenyeret sütni, és egyáltalán a kemencébe begyújtani. Ezt a szokást az emberek ma is megtartják. A húsvéti ünnepi ételeket nagyszombaton készítik el: kinek hogy üti a módja, kinek mekkora a rokonsága. Fonott kalácsot kimondottan csak húsvétra volt szokás sütni: hosszú formában készült a fonott tejes kalács, vagy pedig a három ágból megfont tésztából egy karikát formáztak. Mellette tejfölös lepény, diós és mákos feltekert kalács is sült a kemencében. Tehát a fonott kalács, a diós és mákos kalács és a tejfölös lepény voltak a húsvéti sült tészták, sütemények. A húsvéti fonott kalács hagyományosan a kemencében sült. E kalácstészta titka először is a jó minőségű liszt. Majd a tepsibe téve még tovább kell egy kissé keleszte- ni a sütés előtt. Végül pedig megkenik a tojás sárgájával, hogy szép fényes legyen. Ugyancsak erre az ünnepre készül ma is hagyományosan a kemencében sült bárány, a tőtött bárány. Egyesek még egy kicsi bárányhúst is rántanak, azaz kisütik. Füstölt sonkát is főznek egészben. A töltött káposzta a húsvéti ünnepi asztalról sem hiányozhat. Az is nagyszombaton fő meg. A húsvétvasárnapi húslevest azonban frissen főzik meg, nem készítik el előre. Egy fél bárányt süttünk meg a kemencébe’ vagy a lerbe’ - s ettük puliszkával. A tőtelék a bőr alá került. A tőtelékbe került húsz főtt tojás apróra vágva, só, bors, szalonna összevágva. A tetejére szalonnát vágtak csíkokra, ügyesen megvagdalták, s mint a kakastaréj - kinyílt. Öntözik, ahogy sül. Egykor a főtt tojásokat dióhajjal és hagymahajjal festették meg, az utóbbi évtizedekben azonban inkább a csokoládétojások a népszerűek. Ám a locsolkodók ma már nem tojást, hanem pénzt kapnak. 36
