Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A mindennapok és a kitüntetett alkalmak táplálkozási rendje
fokhagymát. Miko má’ nagyon puha, akkor egy pici vizet, de annyi lét ereszt magába. Puliszkával, káposztacikával esszük. Egyes helyeken főtt oldalas is volt a reggelire, mellé puliszkát főztek, és savanyúsággal, káposztacikával fogyasztották. Ma is szokásban van: Reggelire nagyon szeressük, hogy a kuktába beleteszem ezt az oldalast. Kiveszem, ha már jól megfőtt, a csontról válik le, és akkó’főzöm mellé a puliszkát. Káposztacikával melléje. A sok zsíros étel kóstolgatása után jólesett az embereknek egy kis könnyű étel. A gazdasszony ilyenkor almakompótot főzött, vagy elővett néhány üveg szilvabefőttet. Ki volt téve az asztalra, délután abból is fogyaszthatott, aki megkívánta. A hagyományos disznótoros vacsora első fogása a káposztalé, azaz a káposztalé- leves, a savanyúkáposztalé-leves, amelyet gombóclevesnek is neveznek. Általában a kolbászhúsból formázott kis gombócok mellé az agyat is beleteszik a káposztalébe, a levesbe - ám itt nem minden családnál agyas leves a neve, mint például Háromszékben. Más háziasszonyok még az oldalvégeket is belefőzik, vagyis az oldalbordának a porcogós végeit levágják, amiket kockára feldarabolnak. A húsgombócokba nem tesznek sem tojást, sem rizst. Hagyományosan a savanyított káposzta levével teszik könnyebbé, és rántással sűrítik, ám újabban egyesek rizst is főznek bele, a végén pedig a leves tojásos-tejfölös-lisztes habarásához paradicsomlevet is tesznek, vagy pedig kenyérrel fogyasztják. Az agyat beleteszik a káposztalébe, a levesbe, és kicsi gombócokat csinálnak a kolbászhúsból. Azért hívják káposztalevesnek, mert a hordós káposzta levével savanyíccsák. Odatesszük a vizet, sima vizet, megfőzzük a kicsi gombócokat, amiket a kolbászhúsból veszünk ki. Teszünk bele murkot, petrezselymet, leostyánlevelet, egyesek rizsát is. Akkor rántást csinálunk neki, a káposztalé mellé tejszínt is lehet tenni belé. A kolbászba teszünk fűszerpaprikát, az kifő belőle, és szép színe lesz a levesnek. Egyes házaknál bevett családi szokás az - a lakodalmas étkezéshez hasonlóan -, hogy a disznótoros vacsorán a leves nem az első fogás, hanem a második. Ennek az áll a hátterében, hogy a szentkirályi emberek szerint a zsíros sültek után jobban esik egy savanyú leves. Először a sülteket fogyasztják el, és csak utána a levest. Ám a legtöbb családnál a káposztalé, gombócleves vagy agyasleves, a kolbász, hurka puliszkával, káposztacikával a hagyományos sorrend. Ugyancsak új keletű szokás az, hogy a disznóvágáskor nem káposztaléleves van feltálalva, hanem csorba: a román csorbának a húsgombócos változata. Ez a román étel az 1980-as években vált ismertté a faluban, de csak kevesen főzték. Számos háznál csak az utóbbi évtizedben vált szokásossá, ám többnyire akkor sem a disznótoros levesek sorában. Majd a véres-májas, a sült véres és májas hurka és a sült kolbász következik puliszkával és káposztacikával - újabban puliszka helyett pityókapirével vagy csak kenyérrel. A szomszédos Zetelakán az 1970-es években a sültek mellé csak kenyeret fogyasztottak savanyú rántott káposztával: az előző napon zsíron megpárolt, savanyított káposztával. Hagyományosan pánkó, azaz fánk zárta a vacsorát, mert az hamartészta, gyorsan elkészíthető. Űj abban a gazdasszony különféle süteményeket, sült tésztákat is kínál. 32
