Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
Élelmiszer-alapanyagok megtermelése és beszerzése
A XX. század közepéig a szentkirályi paraszti gazdaságok önellátóak voltak: minden fontos növényi étkezési alapanyagot megtermeltek maguknak, illetve megelégedtek a helyi lehetőségekkel. Egyesek még az 1950-60-as években is hagyományos módon igyekeztek gazdálkodni. A kollektív, vagyis a termelőszövetkezeti gazdálkodás idején tizenöt ár (ezerötszáz négyzetméter) földet birtokolhatott és művelhetett meg egy család. A szántóföldön megtermett a búza, a rozs, az árpa és a zab, a törökbúza - ez utóbbi köztes növénye a fuszulyka (bab), a disznótok, a marharépa és a hagyma. Az állatok számára a herét (lóherét) és a lucernát, valamint a lent és a kendert is ott termelték. A mák is a szántóföldön termett. Az 1950-es évekig a gabonaféléket és a kukoricát a malmokban őrlették meg az emberek. A népi emlékezet szerint a helyi vízimalom az 1910-es évekig működött. Oroszhegyre, Szentmártonba, Fiatfalvára, Keményfalvára, Zetelakára és lefelé az Alföldre is elvitték a terményeket őrletni. Évente kétszer vitték a búzát őröltetni, egyszerre hat zsákkal. így emlékeztek erre: Szentmártonba, Fiatfalvára is le kellett vigyék... Éjnek idején elindultunk, többen összetársultunk, ki hány zsák gabonát tudott összegyűjteni. A fogatosnak részt fizettek érte. Finomlisztet, kenyérlisztet, korpát őröltek ott. Ám a legszegényebbeknek nem tellett fuvarosra: Igen, bizony, a hátunkon vittük a búzát... A vízimolnár, Pali bácsi vámot vett ki a lisztből: egy zsák után egy liter lisztet. Az oroszhegyi vízimalmot a Bosnyák-patak vize hajtotta, oda jártak az emberek Szentkirályról, Falcsalból, Ülkéről is. A vízi hajtású malmot az 1950-es években a motormalom váltotta fel. Az oroszhegyi darálómalomban őröltek törökbúzát, puliszkának való lisztet és darát, egyféle árpaőrleményt az állatok takarmányozására és ugyancsak egyféle búzaőrleményt, amelyet az emberek otthon megszitáltak gyakorszitával - az finomlisztet engedett át. Az 1950-es években a molnár egy zsák búza után tizenkét százalék vámot szedett, tehát száz kilogramm búza után tizenkét kilogramm liszt volt a járandósága. Az 1940-es években az is előfordult, hogy a környékbeli településekről jöttek szekérrel a molnárok, körbejárták a falut, összeszedték az őrletni valót, majd visszahozták az őrleményeket. Csöngettyű volt a szekér rúdján, így az emberek már messziről meghallották, ha jött a molnár. A puliszkának való törökbúza megfelelő minőségű őrleménye fontos dolog volt a háztartásban, hiszen a kása a mindennapi étkezés része volt: A puliszkának közepes liszt kell: a túl apró se jó, a túl darás se. A mónárnak meg vót mondva neki, hogy puliszkának kell vagy állatoknak. A törökbúzát elvitték a vízimalomhoz. Szekérrel, vagy máskor felvettük a hátunkra, s úgy vittük. A mónár minden zsákbó’ kivette a vámot. Megvártuk, hogy megőrli, és vittük haza. Vagy ha más falubó’ jött a mónár, elvitte, és másnap hozta vissza. Kemény falváró’ jöttek. Itt is vót a falu végén egy kicsi vízimalom. A paraszti gazdaságokban a zöldséges és a gyümölcsös a konyhakertekben és a háztól távol eső külső kertekben volt. A zöldségeskertben megtermett a murok (sárgarépa), a petrezselyem, a tövös (répaféle, íze miatt a karalábét helyettesítik vele), a káposzta, a celler (zeller), a pityóka A helyi növénytermesztésből származó alapanyagok 23
