Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
Falucsúfolók és népi táplálkozás a Székelyföldön
barátok gyakran gyűjtöttek adományokat - és egy helyi anekdota is fennmaradt erről. A vadadiakat lencséseknek csúfolták, mert sok lencsét termeltek. A környékbeli falvak népe azt is mondogatta a bosszantásukra, hogy a lencsét kétszer is megeszik. Búzaháza határa igen rossz minőségű búzát termett, ezért kenyértelen Búzaháza volt a falu csúfneve. Nyomát lakói voltak a murkosok, mert a szájhagyomány szerint 1848-49- ben, amikor az élelmüket elvitte az osztrák katonaság, a kiéhezett falusiak kimentek a földekre, és felszedték a betakarítás után elhagyott maradék zöldséget, főleg murkot, s ezzel enyhítették éhségüket. Vackorosoknak is gúnyolták őket, mert sok vackorfa volt falujukban. Kisadorján, Nagyadorján és Szövérd népének ugyanez volt a csúfneve. Nyárszentlászló lakóit múlásoknak említették tréfásan, mert sok kukoricát termeltek, még a marosvásárhelyi piacra is vittek belőle. Szentgerice népét azért csúfolták kac- rosoknak, mert sok borszőlőt termeltek, és ha a férfiak becsiccsentettek, akkor még a kacor, a horgas vágóbicska is előkerült. A székelycsókaiakat cseresznyéseknek nevezték, mivel sok cseresznyésük volt. A Marosvásárhelyhez legközelebb eső hat Alsó-Nyárád menti falut - Lőrincfalvát, Teremiújfalut, Lukafalvát, Ilencfalvát, Csibaszentmiklóst, Tintaházát - Murokország néven említették tréfásan, mivel lakói nagyon sok zöldséget termeltek. A hat falu népe közül a lőrincfalvaiak viszik az országzászlót, ők külön is murkosok. Újabban sok paradicsomot is termelnek, ezért ők és a lukafalvaiak a paradicsomosok. Ilencfalva népe szintén a murkosok nevet viselte. Csibaszentmiklóst még a káposztás melléknévvel is megtisztelték szomszédai, és a térképeken Káposztásszent- miklós névvel jelölik. A híres, mint a somosdi tejfel szóláshasonlat epikus magva a következő: állítólag meghamisították a városba eladásra vitt tejfölt, és kiderült, hogy az aludttejet liszttel keverték össze, reszelt murok levét öntötték rá, amitől édesebb és sár- gásabb lett, mint a valódi. Erről volt híres... Ám egy somosdi lányt rajtakaptak tejfölhamisítás közben, és alaposan megbüntették - ezt egy szólás is megörökítette: Ez neked is béütött, mint a somosdi lánynak a tejfel! Székelykál lakóit lepényeseknek csúfolták, mert kiváló lepényt tudtak sütni, amit vásárokon és búcsúkban árusítottak is. A Maros menti Hagymásbodon eredeti neve Kisbodon volt, de olyan nagy hagymatermelők voltak, hogy méltán kapták meg a Hagymás előnevet. Mezőbergenyét Túrós- bergenyének mondogatták, mert a falu népe sok túrót és sajtot készített. Mezőkölpény népe volt a vackorosok, mert a faluban sok vadkörtefa termett. A marosszéki Göcs népét szegénységük miatt korpásoknak csúfolták a szomszédos módosabb települések lakói. Aranyosszéken folytatjuk tréfás gasztronómiai kalandozásunkat. Torda ugyan nem tartozott Aranyosszékhez, mégis ezt a várost tartották a szék központjának. Mivel sok mézeskalácsos mester lakott a városban, pogácsásoknak nevezték őket. Várfalva lakói voltak a gyümölcsösök, mert sok gyümölcsöt termeltek. A mészkőiek újabb csúfneve a hagymások, mert sok zöldséget és főleg hagymát termelnek. A bágyoniak voltak a murkosok, mert a megtermelt zöldséget Torda és Kolozsvár piacán értékesítették. Szentmihály lakói is szorgalmasan kertészkedtek, rájuk is ragadt a hagymások csúfnév. Székelykocsárdnak a Maroson gabonakikötője volt - ezért a kocsárdiakat gabonásoknak és kereskedőknek csúfolták. A járai fazekasok cserépedényeiket helyben és messze vidéken is árusították, ezért a falu népét joggal fazekasoknak hívták tréfásan. 17
