Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A sokszínű erdélyi és a székelyszentkirályi konyha
káposztafejeket tettek el sarvalatlanul, a kifúrt torzsa helyére sót töltve, kaporral és csomborral fűszerezve. A disznóhús hagyományos módon való tartósítása sóban való pácolással, füstöléssel és a kisütött húsok zsírban való légmentes elzárásával történt. A parasztember fő fehérjeforrása a tej volt. A gazdasszony arra törekedett, hogy a család mindennapi tejszükségletét, a vajat, a tejfölt, az ordát és a sajtot biztosítani lehessen a háznál tartott tehén és az esztenára feladott juhok révén. * A székelyszentkirályi népi konyhát megismerve megállapíthatjuk, hogy a falu népének kulináris ízlése közösségi jellegű, szinte minden háznál azonosak az egyes ételek elkészítésének elvárásai, a kedvelt ételek és a jellemző ízesítési, fűszerezési módok. Családon belül azonban előfordulhatnak az egyéni ízlésből származó árnyalatnyi különbségek, amelyeket a háziasszonyok figyelembe vesznek az ételek elkészítése és tálalása során. A gazdasszony figyelmesen számon tartja azt, ha valaki a szokásosnál valamivel tejfölösebben, savanyúbban, sósabban vagy édesebben kedvel egy-egy ételt. Igen, vannak ilyen különbségek. Én is csípősebben szeretem az ételeket, de nem azt a durva csípős ízt... Enyhe csípős ízt... a húslevesbe’ legyen egy kis csípős paprika vagy bors - mindig teszek bele. A nagyon sós ételtől, a sótúl, attúl irtózok, nem szeretem a sok sót. Nem szeretem, ha az étel sós. A feleségem, ő nem szereti a csípőst, nem eszi. Csak enyhén... De nem annyira... A háziasszonyok szeretnek sütni-főzni, és nem sajnálják a fáradságot attól, hogy maguk süssék meg a család mindennapi kenyerét, és az egész hét folyamán ellássák a családot főtt étellel. A közös családi étkezéseket nemcsak az ünnepek, kitüntetett alkalmak köré szervezik, hanem a hétköznapokat is átszövi a közös családi étkezések öröme. Székelyszentkirályi néprajzi gyűjtésem során az asszonyok elbeszéléseiből mindig kiviláglott: nemcsak kötelességnek tekintik a család ellátását, hanem kedvüket is lelik benne. Szállásadó háziasszonyom így fogalmazott: Meglátszik az ételen, ha nem szeretettel csinálja az ember. Csak az lesz jó étel, amit jó szívvel készítünk. Szinte minden étellel kapcsolatban elmondták, melyek a jó étel elkészítésének fő tudnivalói, amelyeket szem előtt kell tartani: a megfelelő alapanyagok kiválasztásától kezdve a technológiai sorrend megtartásán át, az alapanyagok és ízesítők arányainak figyelembe vételével bezárólag. Ezeket a tudnivalókat a tanulmányban és a recepttárban rendszerint részletesen ismertetjük is. A szentkirályi ember ízlésének a szépen megsült fehérkenyér, a búzakenyér felel meg a leginkább: Mi itt falun úgy tartjuk, hogy szalonnához, uzsonnához ezek a kenyerek nagyon jók. Minél lágyabb a tészta, annál finomabb lesz a kenyér. A formába’ sütött kenyér is lágy, a lapittóra szaggatott is lágyabb, de a kézzel szakított és vetett kenyér keményebb tésztát kíván. 150
