Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A sokszínű erdélyi és a székelyszentkirályi konyha
ládok. Nyáron azért étkeztek többször, mert a hajnaltól a sötétedésig terjedő időszakot végigdolgozták, és kemény fizikai munkát végeztek az emberek. A hagyományos paraszti gazdálkodás idején Székelyvarságon a reggeli főétkezésnek számított, ezért reggelire mindig főtt étel volt: túrós puliszka, húst rántottak: pecsenye, ódalas, kolbász, vérös-májas sült. Ám a szegény családokban a reggeli sült hús igen ritka dolog volt. A tojásomlett és a puliszka télen és nyáron egyaránt a nehéz napi munkákat előzte meg. Tejet vagy teát is ittak reggeli után, aki tehette, kávét főzött. Igen régi hagyománynak tekintették a savanyított káposztával együtt dinsztelt pőre szalonna ételt, amelyhez szintén puliszkát ettek. A két világháború közötti időszakban a délebéd tizenkét óra és egy óra között volt, csak télen tudtak pontosan délben asztalhoz ülni az emberek. Ám a juhpásztorok étkezése a munkájukhoz igazodott, így ők többnyire délután három óra körül ebédeltek. A délebéd is főétkezés volt: mindig volt főtt étel, és a leves elmaradhatatlan fogás volt. Az egyfogásos ebédnél hússal, húsféleséggel főtt a leves, a kétfogásos ebédnél egy kevéssé tartalmas levest tálalt fel a gazdasszony. Az ozsonnya, uzsonna télen nem volt szokásban, ám a tavaszi ganajhordástól, április végétől, május elejétől már sor került rá. A zabaratás munkája után már ismét nem uzsonnáztak az emberek. Ám az őszi pityókaásáskor ismét szokásban volt. Az uzsonna időpontja délután négy-hat óra között volt a parasztcsaládokban, a juhpásztorok pedig este nyolc órakor ültek le az ozsonnyához. A varsági ember vacsorájának az időpontja télen este hat-hét órára esett, tavasztól őszig pedig a sötétedéshez kötődött: tavasszal és ősszel hét és nyolc óra, nyáron pedig kilenc és tíz óra között volt. A juhpásztorok azonban csak este tizenegy órakor juthattak a vacsorájukhoz. Leggyakoribb ételük a tej és a puliszka volt. Az étkezések heti rendjét az jellemezte, hogy húsos és hústalan napok váltakoztak egymással. A módosak házaknál - ahol megtehették - másnaponként került hús az asztalra. Hétfőn a vasárnapi maradékot fogyasztották el. Kedden a gazdasszony arra törekedett, hogy húsos levest tálaljon fel. Szerdán, a péntekhez hasonlóan, nem ettek húsféleségeket. Csütörtök volt a hét második húsos napja. A pénteki böjtöt csak a nehéz erdei munkák során nem tartották meg. A szombat húsos vagy hústalan nap egyaránt lehetett - a család anyagi helyzetének megfelelően. A vasárnapi ebédhez már szombaton előkészültek: a szárnyasokat levágták, és már fogyaszthattak is belőle. Ugyancsak szombaton készült el a téli vasárnapok leggyakoribb reggeli étke, a töltött káposzta. A vasárnapi kalácsok sütésére is az előző napon került sor. * Bárth János néprajzkutató évtizedeken át járta a székelyvarsági hegyi tanyákat, ahol a népszokások kutatásához kapcsolódva gyűjtött fontos népi táplálkozási adatokat.114 114 BÁRTH János 2006. 28,142-143,146-147,161,164-165,175-180,190,197-197,201-202,205-206,212, 217, 219-220, 222, 224, 238, 241-242, 246. 132
